A reversi lényege: hogy a lépés befejezéseként, az ellenfél ollóba fogott, azaz vagy vízszintesen, vagy függőlegesen két oldalról közbezárt korongjait a saját színünkre cseréljük (azaz megfordítjuk).
Ha egy új korong táblára kerülésekor egyszerre több irányban is beékelődnek ellenséges korongok, akkor azt a közbezárt részt kell megfordítani, amelyben több korong rabolható el.

Így, már ritkán játsszák, többnyire kiegészítik a "gyorsító" és a "korlátlan rablás" szabályával (lásd lentebb) és erre a kombinációra terjed el -a játék japán "újrafelfedezésétől"- az "OTHELLO" elnevezés.

Ma már, szinte csak az "OTHELLO-REVERSI"-t játsza a világ és ez szerint folynak a partik az MTTE versenyein is , két kategóriában, a 8x8-as és a 6x7-es négyzet-elrendezésú táblákon.

Az elsőként a "cogitoys" sorozatban megjelent, 6x7-es tábla előnyei:
A "hivatalos" 8x8-ról az a véleményem, hogy nagyon egyszerű gondolatmenettel lehetett "optimális"-nak kikiáltani: a 10x10 már túl nagynak, a 6x6 meg túl kicsinek bizonyult. (Persze láttam már 12x12-ön is játszani.) Aztán, miután ehhez a 8x8-ashoz születtek meg a megnyitás-/végállás-elemzések és mert ezek is "jónak bizonyultak", nem vizsgáltak már további lehetőségeket. Nekem, egy-egy táblásjáték alapötletével az a tapasztalatom, hogy az igazán jók pici táblákon is működnek, legalábbis jelzik értékeiket. (Egy-egy játékkal ismerkedő számára szinte mindig előnyös azt az optimálisnál kisebb táblán kipróbálni, ugyanakkor a másik végletben: a nyerési stratégiát kereső profikat is sokszor eredményre viszi a kisebb méretben való gondolkodás.) A reversi-tábla szélső mezőinek és sarkainak kitűntet stratégiai szerepe kézenfekvő módon veti fel a centrumból való elérésük "ő/én/ő/én/ő/én…" kiszámolósdi alkalmazásakor az esélyegyenlőség irányába mutató: egyik irányban páros, a másik irányban páratlan számú lépéslehetőség igényét. (Egyikben a kezdőlépő, a másikban a másodiknak lépő oldalán van az előny.) Ez, a páratlan x páratlan méretű, vagy a téglalapot formáló táblák alkalmazásával teljesíthető. A négyzettől eltérő tábla egyszersmind az első sarokmezőt elfoglaló játékos előnyét csökkenteni látszik azzal, hogy az elfoglalt sarokmezőből indított átló másik oldala nem az átellenes sarokmezőre mutat, tehát annak megszerzésében nem segít. Már az első partikkor megdöbbentő volt számomra, hogy 6x7-es táblán kipróbálva, nagyobb tudáskülönbségű játékosok között is alig-alig fordult elő (a 8x8-asokon nem ritka) "nullára nyerések" száma.
További praktikus szempontok: Mind a versenyek lebonyolításának időigénye, mind az "impulzus-számlálós" internetes partik időigénye, vagy akár csak kevésbé kitartóak türelmetlensége szempontjából kifejezetten előnyös, ha 30 lépéspár helyett (8x8-as tábla) 19 lépéspár (6x7-es tábla) dönt el egy partit.
A téglalapos táblákra még nincs irodalom, kinek-kinek magának kell saját stratégiáját kialakítani. Belátom, lehet vele vitatkozni, de magam szívesebben veszem kézbe azokat a játékokat (feladványokat), ahol nincs "szabad a gazda" csak a magam erejére támaszkodhatok és nincsenek előnyben velem szemben azok, akik utána olvasva: "mások hogyan csinálják"…
Az sem utolsó szempont, hogy egy bajnokságban letesztelt téglalap alapú táblát, azt "magyar változat"-ként ajánlhatnánk ki a világ játékosai felé.(Nagylaci)

A különböző szabályváltozatok (egymással is kombinálható) elemei:

Gyorsító szabály: Minden lépés rablással kell, hogy végződjön. Az a játékos, aki nem talál olyan lerakási helyet, mely után forgathat is, kimarad (akár egymás után többször is). Ám ha rabolhat, akkor a kedvezőtlent is kötelező meglépnie.
A gyorsító szabály alkalmazásával előfordulhat, hogy a parti végét a játékosok lépésképtelensége jelenti, amikor már nem lehet többet rabolni.
Fontos, a vitákat elkerülendő, másik szabályértelmezés: A megfordítással elrabolható ellenséges korong(ok) egyik közrezáró oldalán mindig az éppen lerakott (lépő) korongnak kell állnia. Nem rabolható el olyan korong, amelyik úgy jut két ellenséges közé, hogy egy társa állt mellette, de azt az ellenfél sikeresen végrehajtott támadással elrabolta.

Többirányú rablás: még izgalmasabb és változatosabb lesz a játék, ha az ellenfél korongjait nemcsak vízszintes, vagy függőleges, de átlós irányokban is elrabolhatjuk.

Korlátlan rablás: szinte az utolsó lépésig nyitott marad a parti kimenete, ha megengedjük az adott lépésben letett koronggal (akcióban) több irányból is közrezárt ellenséges korongok egyszerre (egyetlen lépésben) történő elrablását. Ekkor egy-egy sikeres lépésben vízszintesen is és függőlegesen is (a többirányú rabláskor, átlósan is) mindegyik ollóba fogott korong megfordul.
(Figyelem! Az az ellenséges korong itt sem rabolható el, amely az új korong lehelyezése utáni rablás végrehajtásakor, a fordításokat követően záródott be.)

Kezdő állás közös kialakítása: Legváltozatosabb akkor lesz a játék, ha a játékosok közösen alakítják ki a kezdőállást. Ekkor előbb abban állapodnak meg a versenyzők, hány korongpárból álljon a nyitóállás (,azaz hány korongot kell a rablási helyzet elkerülésével lerakni), majd felváltva egyenként sötét is, világos is rablás nélkül rakja le a kezdő korongjait. Célszerű még megkötni, hogy a kezdőkorongok csak egymás mellé kerülhetnek és hogy: a játékmező szélső pozícióit üresen kell hagyni.
 
Takart mezőpontok, szabálytalan alakú táblák: Néhány parti után észrevehető, hogy a játék nyerőstratégiájának fontos eleme a stratégiailag erős pontok, azaz a játékmező szélső mezőinek megszerzésére törekvés. Különösen a sarkoknak a "birtoklása" látszik fontosnak a győzelemhez. Kézenfekvő javaslat, hogy próbájuk ki a játékot úgy is, hogy pl. a 8x8-as tábla 4 db sarokpontját "letakarjuk" (nem használjuk), ezáltal azok oldalszomszédai (a négy helyett, most már nyolc mező) felértékelődnek...
A különböző mezőpontok letakarásának izgalmas hatásait megízlelve, bizonyosan eljutunk a magunk tervezte, különböző, (pl. cakkos szélű, belül lyukas, nem feltétlen négyzetelrendezésű) táblákhoz is, melyek közös varázsa, hogy nem csupán "jól működik rajtuk a reversi", de mert mindegyikben más-más a stratégiailag erősnek és gyengének minősülő mezőpontok száma és egymáshoz viszonyatott helyzete: más és más táblákhoz mindig más és más nyerőstratégiát lehet találni.

Színváltós mezőpont: Szinte már egészen új játékot eredményez (de ez még mindig inkább reversi), ha egy "takart mezőpontot" (vagy egy azokból álló szigetet) olyan aktív pontnak tekintjük, amely mindig az éppen lépő játékost segíti. Világos lépésekor úgy működik, mintha világos korong lenne rajta, sötét lépésekor pedig sötét korongnak kell tekinteni...


Más rablási szabállyal: Ha "felfedezzük" azt a kézenfekvő rablási szabályt, hogy (nem az ollóba fogott ellenséges, hanem) a lépett koronggal szomszédos mezőkön álló ellenséges korongok fordulnak meg, akkor az már nem reversi lesz, hanem a Táblajátékoson "Back&Back" néven bemutatott (a világban "blobs", "ataxx", "hexxagon" néven sikeres) teljesen más új játék.
Inkább ez utóbbihoz áll közelebb a magyar fejlesztésű "Pliccs-Placcs" is, bár szerzőjének ihletője a reversi volt.