A 2004. évi MTTE-Junior-Amőba-Bajnokság, kellő számú nevezés hiányában, elmaradt.
Az abszolút érdektelenségből sok szempontból levonhatók tapasztalatok.
Elsődlegesen persze az önkritika: "nem volt elegendően széles körben meghirdetve".
Az viszont, hogy a versenyzők keresése: a Táblajátékoson, a hazai Amőba-portálok játékszobáiban és a Népszabadságban (egy "kis színes" figyelemfelkeltő feladványkép mellett!) történt, valószínűsíti, hogy a számításba vehető célközönség legkevesebb néhány tízezeres részéhez eljutott a felhívásunk.
Nos, egy százszor hatékonyabb kampánnyal arányosan felszorozva a nevezők számát, max. 150 fős mezőny jöhetett volna össze a ma Magyarországon legismertebb táblás játékból.

Magam, arra gondolok, hogy az érdeklődés hiányának oka inkább abban keresendő, hogy picit elijesztettük az amőbásokat: a kezdés korlátozási szabályainak jelzésével és a Renju említésével.
Azt tudjuk/tapasztaljuk, hogy igencsak elhúzott az élmezőny az átlagtól,
ám a szakadék szélessége feltehetően még nagyobb, mint becsültük.
Biztos vagyok abban, hogy több tízezernyi "kisiskolás" azért nem tud tovább lépni,
mert a környezetükből eltűntek tanítók, a játékmesterek.

Amőba, vagy Renju, vagy swap-nyitás?

Hogyan is játszák általában az Amőbát? Végy egy négyzethálós lapot! Egyik játékos X, a másik O jelet rak, felváltva, egymást követően, lépésenként tetszőlegesen választott mezőre… Ha egyiküknek sikerül vonalban öt jelét egymás mellé raknia, akkor körbekeríti a használt táblarészt és picit távolabb egy új partit indít. Innen is kapta a találóan szép nevét a játék: a lejátszott partik körberajzolt képe amőbaszerű alakzatokat mutat a papiron.

Némi gyakorlattal a "jobbak" gyorsan észreveszik, hogy az X-el kezdő mindig nyerni tud pl.: az ábrán mutatott valamelyik kezdéssel. Ezt követően, számukra az Amőba elveszíti vonzerejét, mert a kezdés jogán dőlnek el a partik, hiszen a kettő közül valamelyik állást mindig létre tudja hozni a kezdő lépő.



Vezessünk hát be egy olyan szabályt, hogy legyen tilos a kezdő lépő két bábuját átlósan egymás mellé rakni! Kézenfekvően pl.: a kezdő második bábuját csak legalább két üres mezőt kihagyó távolságban rakhassa le. Magam, nem vagyok erős játékos, ezért egy jól játszó amőbaprogit indítottam el egy olyan állásban, amikor a második lépő kihasználva a kezdőt sújtó korlátozást, gyakorlatilag egy másik partit kezd el a nyitástól távol, amelyben viszont ő lesz a kezdőlépő, ám nyitáskorlátozás nélkül. És láss csudát! Előfordult, hogy ezzel a trükkel a második lépő nyert, amikor a nyitást környékén kiegyenlítetté tudta tenni a küzdelmet és áthelyezte a csata menetét az általa kezdett táblarészre.

Úgy tűnik tehát, hogy csak a kezdőlépő korlátozása végtelen táblán, mintha a másodiknak lépőt juttatná előnyhöz. Ha azonban lehatároljuk a táblaméretet, pl. 10x10-re és kötelezővé tesszük a középen való kezdést, akkor a második lépő már nem lesz képes egy ilyen "partiban egy másik parti" kezdésére, melyben ő lesz a kezdőlépő. Ekkor viszont az fordulhat elő gyakran, hogy egyik játékos sem tud ötös vonalat elérni a kicsi tábla megteltéig.

Okoskodásunkban észrevehetjük, hogy a nyerési esélyek kiegyenlítéséhez meglehetősen durva szabályozást használtunk: joggal kérdezhető: miért nem 1, vagy 3 üres mezőt kell kihagynia a kezdőnek? Vagy: mi van ha a táblaméretet picit nagyobbra választjuk.

A választ a leggyakorlottabb játékosok az un. "SWAP"-kezdés kitalálásával adták meg. Ennek lényege, hogy a kezdőlépő letesz egy 15x15-ös táblára három bábut: két sajátot (feketét) és egy ellenségest (fehéret, ill a képen pirosat). Ezt követően, ellenfele eldönti, hogy fehérrel kíván-e játszani és ekkor ő rak egy fehéret tetszőleges helyre, vagy inkább feketével játszik...

Hogy is van ez? A lényege hasonlít az "igazságos" felezéshez: Az egyik felez (ezzel azt állítja, hogy a két fél azonos értékű), a másik választ (és ha mégis a kisebb jutna neki, akkor ugye csak önmagát szidhatja: miért nem a másik mellett döntött.)


Véleményem szerint azonban, a versenyzők közötti tudáskülönbséget felnagyítja a SWAP-kezdés. Gyenge tudásúak között pedig -akik képtelenek megítélni, hogy négy bábu szinte tetszőleges lehelyezése után melyik lesz előnyben- erőteljesen szerencsefüggő lesz a választás. Hacsak! Hacsak nem bízzák magukat a nagytudású "profikra", akik kvázi kiegyenlített kezdőállást ajánlanak, melyekből a folytató kezdőnek is és a második lépőnek is azonos lesz a nyerési esélye. (Magam gyakran mondogatom: szinte minden kétszemélyes stratégiai táblás játék úgy a legváltozatosabb, ha a kezdőállást a versenyzők egyenként lerakott bábukkal alakítják ki. A játékszabályokban leírt kezdőállásoknak fontos funkciójuk, hogy egyenlő esélyeket biztosítsanak. Ha pl. két sakkjátékos között nagy a tudásküönbség, akkor a kezdőállás közös, -egyenként-lerakosgatott-, kialakítása után néhány lépésben nyerni fog a jobbik, azaz magára a lényegi játékra szinte nem is kerül sor.

Nos! Mi is az a RENJU? Az Amőbában is léteznek kielemzetten azonos nyerési esélyt hordozó állások, egyetlen kis hibával: az elméletileg tökéletes kiegyenlítéshez (finomszabályozásként) picit még le kell korlátozni kezdőlépő parti közbeni támadási lehetőségeit... (Nem támadhat két nyitott egymást metsző hármas vagy négyes vonallal és pontosan öt bábujából kell állnia a nyerővonalának.)

Kevésbé gyakorlott játékosok számára azonban ennek a (fent zárójelezett) finomszabályozásnak az elhagyásával fennmaradó esélykülönbség észrevehetetlen, azaz marad a lényeg: a kiegyenlített esélyű hárombábus kezdőállás... A két ábrán a 15x15-ös tábla közepén áll a vastagított X, mellette O és a harmadik X bábu helye a vékonyak közül szabadon választható…

Ha ezen kezdések valamelyikéből indulnak a partik, akkor elkerülhető, hogy már az első lépés megtételekor behozhatatlan előnyhöz jusson az ellenfél. (Már pedig, mindig a kezdés nehéz! Ha biztosan tudjuk, hogy már az első lépéssel nem követtünk el hibát, élvezetesebb lesz a folytatás. Gondoljunk csak a feladványokra! "Sötét lép és a második lépésben mattot ad." Miért is kedveljük őket? Mert az adott állásban -két lépésre a végétől- már a kezdőknek is jönnek gondolatai…)

Az, hogy a mutatott kiegyenlített kezdőállások közül melyikben indul el egy parti: a professzionális szinten játszók egy kezdési "ceremóniával" döntik el… és ők betartják a kezdőlépő játék közbeni korlátozását is. Ezekkel a szabályokkal kiegészített játékot hívják Renjunak! Ugye nem is olyan ijesztő? [Nagylaci]

Lásd még 5-köves kezdések


Lényegretörően lásd még Renju vagy részletesebben a renju.hu -n.

Köszönet Kiszeli Ákosnak, a renju.hu szerkesztőjének a fentiekhez írt alábbi kiegészítéseiért.


A vége felé, amikor a swapról áttérsz a renjura, nekem is figyelnem kellett...
:)
Félreérthető, mert olyan mintha a swap-ot is még korlátozni kellene...
A swapot nem kell korlátozni, az úgy jó ahogy van, teljesen kiegyenlített állásokat lehet feltenni.
Viszont a nagy problémája, hogy miután a nyitási variációk minden képzeletet felülmúlnak,
bárki tud olyat csinálni, hogy kidolgoz és betanul egy olyan nagyon éles nyitást,
amelyet még nem ismernek...
Ebben az esetben, fehérnek nagyon kicsi az esélye, mert a versenyeken szokásos korlátozott gondolkodási idő alatt nem fog tudni olyan mélyen belelátni, mint fekete, aki hosszú napokat töltött az állás kielemzésével.
Ha pedig mégis sikerülne megtalálnia a kiutat, akkor időben szenved óriási veszteségeket.

A renju előnye az, hogy 26 fix nyitást kínál, így nem lehet ilyen házi spec-nyitásokkal meglepni egymást.
Egyébként a Renjuban, az eredeti RIF nyitási szabály kicsit kezd már "idejétmúlt" lenni, mert
a topjátékosok között
a nyitások 90%-a (annyira kielemzett, hogy) már használhatatlan. Ezért is terjednek az újabb nyitások:

-Sakata: Lényege hogy a kezdő felrak 3-at, a másik 2-őt hozzáad, és ezután a kezdő dönti el melyikkel folytatja.

-Yamaguchi: Ez egy nagyon érdekes nyitás... A kezdő az első 3 lépés lerakása után, egyúttal megjelöli, hogy az 5. lépésben hány alternatív lépést kell majd megadni...; így a Renju-nyitások elveszett 90%-a játszható lesz...

-5Revers: Az első 5 lépésben bármikor lehet színt cserélni

-Taranikov: Ezt sajnos még részleteiben én sem ismerem...