Több olyan magyar fejlesztésű játékot mutattam már be a Táblajátékoson,
amik alapötletükben is eredeti gondolatok és ezért játéktörténeti jelentőségűek.
A balatonfüredi matematikus-tanár, Sótonyi Sándor barátom nemcsak játékban alkotott újat, de ismereteim szerint elsőként oldotta meg, hogy egy stratégiai táblás játékban akár több tucatnyian is egyszerre játszhassanak!
Egyszerre, egy táblán, kvázi egyenlő (tudás-függő) esélyekkel, gyors-pattogós ritmusban és mindezt:
döbbenetesen egyszerű, lényegében egy-két mondatban összefoglalható elegáns szabályokkal.
Ismert persze jónéhány sikeres táblás többszemélyre "kiizzadt" változata.
A malmokra, pentékre, halmákra, tőtikékre, fordítgatósokra el is terjedtek a 4-6 színnel négyen-hatan is játszható táblák;
magam is szívesen játszom velük időnként, de többnyire az esélyegyenlőség csorbulásának kompromisszumával.
Kevésbé jól játszhatók ugyan, de már önmagában a létük jelzi az igényt. Nagy élmény az, ha pl.: egy asztaltársaság együtt tud játszani!
A stratégiai táblások szerelmeseként, mindig irigyeltem a kártyajátékok "beszélgetős-többszemélyességét".
Magam, a Blokus egyre szélesedő sikerét is alapvetően a családi felhasználhatóságának tulajdonítom (papa-mama-2 gyerek),
jóllehet maga a játékötlet is zseniális.
Idestova 20 éve értetlenkedek, miért nem használják pedagógusaink a logikai és táblás játékok nyújtotta széles eszköztárat az oktatásban? Miért csak (talán mert "éppen van / akadt egy hozzáértő szerelmese a tantestület környezetében"?) egy-egy kiemelt játékot használnak: Sakkot, Bridzset, Gót, esetleg Dámát. Sokszor és sok helyen írtam, "ordítoztam" e témában:
Roppant gazdag eszköztárt és (értő, jó kezekben!) döbbenetesen hatékony eszközöket rejtenek a logikai és táblás játékok.
Ahhoz azonban, hogy adott célra jól is választhasson közülük a pedagógus, ismernie kellene a kínálatot...
Különösen most, hogy egyre több felelősség hárítódik át a "nemzet napszámosaira", kellenek a "fáklyavívők".
Megváltozott (és nem csak előnyére változott) rohanó világunkban egyre kevesebbet ad a szülő és egyre többet vár a pedagógustól.
Mi mindent is kell még az írás-olvasás mellett az iskolában megtanulni... Most már például játszani is!
Sajna, ott sincs mindig minden rendben, ahol "teljesít" a szülő. Magam felelőtlennek, károsnak, sikerhajhászó önzésnek tartom , ha óvodás csemetéjét sakkbajnokságra menedzseli, miközben nem ismeri a malmokat-halmákat, stb . a korosztályának megfelelőket.

Nos, ha végre lesz némi áttörés (már beérkeztek az első jelentkezések a "Játékismeret" tanfolyam-ra), akkor Sanyi barátom játékait elsőként ajánlom óvodákba, iskolákba, szabidőközpontokba egyarányt. Akár egy egész osztály egyszerre és egyénileg is értékelhetően... szinte hihetetlen, hogy működik és döbbenetes, hogy mi minden adható át, fejleszthető, stb. és páratlan hatékonysággal és ...
... ha ilyen sótonyi-féle játékokkal nagylétszámú játékokkal indítunk, akkor
a "csoport-követés" azok érdeklődését is felkeltheti, akikkel a szűk "párosokban" kudarcot vallanánk.