|
|
|
PIKK-PAKK
|
Magyar szabadalom (1982. Tabi György, Nagy lászló), hét évvel megelőzi a francia
Abalone nürnbergi bemutatását.
A táblajátékok történetében elsőként építkezik a bábuk csoportos mozgatására. (Lásd még:
Rotary)
|
Sorokat és oszlopokat tologatnak a versenyzők, arra törekedve, hogy a saját színükkel kerítsék be a célgolyót.
Az a teljes sor (oszlop) tolható el, egy lépésben mindig egy pozícióval, amelyben a lépő színe
határozott többségben van. ( lásd "egyperces" videón )
Részletes szabályok:
Megállapodnak a játékosok a kezdőállás kialakításában. Ez történhet úgy, hogy nyitáskor csak egyetlen, a
célgolyó van a 9x9-es tábla közepén és a játékosok felváltva, egyenként tetszőlegesen választott helyre rakhatják
le saját golyójukat (24 db-ot világos és 24 db-ot sötét) úgy, hogy a tábla szélső pozícióit üresen hagyják.
Ha bármelyik játékos kéri, akkor a fenti ábrán mutatott állásból kell indítani a játékot, világos kezdési jogával.
Ha egyenkénti felrakással alakítják ki a nyitóállást, akkor sötét kezdi a lerakást és világos kezdi a tologatást.
A nyitóállásból kiindulva, az első lépésben világos, azt a teljes sort (vagy oszlopot) tolhatja el egy
pozícióval, amelyben többségben van. Sötét válaszlépése úgyszintén egy teljes sor (vagy oszlop) egy pozícióival történő
elmozgatása, de ebben a sötét golyóknak kell többségben lenniük.
Újra világos, majd újra sötét és így tovább váltakozva következnek lépésre. Lépésenként mindig 7 db golyó mozgatható
el, ha abban legalább 4 db golyó a lépő játékosé.
A partit az nyeri, aki a társát megelőzve keríti be a saját színével a célgolyót, azt négy oldaláról érintve,
vízszintesen is és függőlegesen is. (Lásd az alábbi példapartit.)
Az alapjátékban a tologatásoknak korlátot szab a játékmező határa, a parti végéig az összes golyó a táblán marad.
|
 |
A PIKK-PAKK lehetséges legrövidebb partija:
Első lépésével piros három oldalról máris bekeríti a célgolyót. A középső sort eltolhatja mert
(4:2 arányban) többségben vannak benne a bábui. A felfelé történő tolás viszont meggondolatlan,
mert sárga válaszlépése után már nem lehet jól védekezni.
A nyíllal jelölt sor eltolásával azonnal
nyerne sárga.
Tovább felfelé már nem tolhatja piros a középső sort (az alapjátékban ugyanis minden
golyó a táblán marad) és rombolni sem képes sárga többségét a veszélyes sorban. Akár fel is adhatná, mert
innen már nincs jó lépése. A visszahúzással kivédi ugyan a nyíllal jelölt fenyegetést, de sárga a középső
sor jobbra tolásával is nyer, már a második lépésével.
|
|
Megtévesztően egyszerűnek tűnik a szabály is, a példaparti is, ám két gyakorlottabb játékos akár egy órányit is eltologathat, mire eldől a küzdelem: többnyire kb. 35-55 lépéspár
szükséges a döntéshez.
Általánosan igaz: ha egy játékban nincsen "megfordíthatatlan" esemény -pl. ütés-, akkor egy megszerzett
pozícióelőny nagyon könnyen elveszíthető és így: hol az egyik hol a másik játékos kerülhet fölénybe.
A pikk-pakk esetén ehhez még az is hozzáadódik, hogy alapos koncentráció kell egy-egy nyerő állás észrevételéhez,
lásd például az oldal alján a (csupán "kétlépéses") feladványt.
|
a PIKK-PAKK érdekesebb változatai
(az alapjátékkal is, egymással is kombinálhatók)
A győztes lépés: (megállapodás szerint) akkor is behúzható, ha a mozgatott sorban színegyenlőség van. De egy partiban csak egyszer, a közvetlen győzelemhez vezető lépés! Ekkor is teljesül a többségi szabály lépésismétléseket elkerülő funkciója, a "könnyítést" pedig mindkét játékos kihasználhatja...
|
|
|
Ütéses változat: Sokkal könnyebb nyerni a játékban, ha a kiválasztott sor (oszlop) mozgatásakor a tábla szélének ütköző golyót le is vehetjük a játékmezőről. Ekkor persze fel kell oldani a csonka sorok mozgatásának tilalmát is, de megtartva a többségi elv szabályát: olyan összefüggően érintkező golyók sora mozgatható, amelyben a saját golyók többségben vannak. |
Növelt tábla: Érdekes partikhoz vezethet, ha feloldjuk az "egy lépésben egy pozícióval" korlátozást. Ekkor, a mozgatni kívánt sor kiválasztásával kezdődik a lépés (itt is be kell tartani a többségi szabályt), de a lépő játékos eldöntheti, hogy: egy, kettő, vagy több pozícióval mozgat az adott lépésben. Javasolt 11x11-es méretű táblán 7x7 db golyóval játszani. |
|
|
Négyzetes változat: Ebben mindegyik, a játszma közben előálló hadállás négyzetes elrendeződésű. A lépés ugyanis úgy történik, hogy az elmozgatott sor (oszlop) "kilógó" golyóját, a lépés befejezéseként, áthelyezzük a tolással keletkezett "üres" helyre. Megdöbbentő, hogy ezzel a "rendrakós szabállyal" (azonos golyószám esetén) annak ellenére, hogy a variációk számossága alacsonyabb lesz, mint az alapjátékban, mégis sokkal nehezebb lesz a győzelmet kikényszeríteni! |
|
|
Semleges golyókkal bővített változat: Többen játsszák már úgy a "négyzetes" változatot, hogy az alapjáték 7x7 db kezdőállásban felrakott golyóját egy harmadik színű (32 db golyóból álló) kerettel körben megnövelik. (A hiányzó golyók pl. a cogitoys sorozat TŐTIKE készletből kivehetők.) A mozgatások során ezek a golyók is összekeverednek a játékosok "harcos" golyóival, de a többségi szabály szempontjából semlegesek lesznek. (Ez, azt eredményezi, hogy a tábla szélén üresen maradó helyek is bekerülhetnek a golyók közé.) |
Közösen kialakított induló állás: Mindegyik változat egyaránt még érdekesebb, ha a versenyzők közösen alakítanak ki nyitóállást. Ekkor, a parti kezdetén csak a célgolyó van fenn a tábla közepén és a játékosok felváltva, egyenként, tetszőleges helyre rakják le golyóikat (mint pl. a malomjátékban).
A tologatásos lépések kezdési joga azé, aki utoljára tett a táblára (hiszen az utolsó golyót az egyetlen
üresen maradó helyre kell leraknia, nincs választási lehetősége).
A felváltva lerakosgatással, szinte minden táblás játék érdekesebb lesz. A sakk sem kivétel,
lásd pl. B. Fischer ex világbajnok
reformjavaslatát. Többnyire azért ajánlanak egy-egy játék fejlesztői kvázi kiegyensúlyozott nyerési esélyeket
hordozó kezdőállást,
mert két különböző felkészültségű versenyző küzdelme már a kezdőállás felrakásával eldőlne, mielőtt még maga
játék elindulna.
|
|
