Egyesek szerint a viktoriánus Angliában, mások szerint német nyelvterületen a 19. század végén
született ötlet, hogy az adott szabályok szerint kiválasztott ellenséges bábukat nem kiütik, azaz nem
leveszik a tábláról a játékosok, hanem a saját bábuikra cserélik fel.
Ezekben a játékokban a "közkatona nem lesz hősi halott".
Ha a tábornok stratégiája nem képes őt megvédeni, akkor egyszerűen átáll
a másik félhez. Igaz, ott is csak addig szolgál, amíg újra veszélybe nem kerül...
A játék-készletekben általában nincs is "enyém-tied" bábu.
A közösen használt bábuk többnyire praktikusan korong alakúak,
amelyeknek két eltérő színű oldala közül
mindig "lerakó" játékos színe mutat felfelé és a másiké alulra kerül.
"Rabláskor": az ellenséges korongokat csak egyszerűen meg kell fordítani.
(Megjegyzendő, hogy nem teljesen indokolatlan a "kapcsolgatós egyszemélyes feladványok" ebbe a csoportba sorolása, ámha
figyelemmel vagyunk a rokonsági határokra, akkor inkább a
"Rejtvények tengerével" szomszédos "Rendezősök" között a helyük...)
