A legtöbben tán a Rubik-kockával találkoztak, de sokak hallottak Samuel Loyd lehetetlen feladványáról és néhányan, aki bíbelődtek már ördöglakatokkal, bizonyára ismerik a kínai karikákat.
Mérföldkövei ezek egy olyan játékcsaládnak, amiben valamennyi játék közös jellemzője, hogy
maga a konstrukció hordozza a logikai feladványt,
egy (semmi másra nem is használható) szerkentyű biztosítja a szabályok -peremfeltételek- betartását,
no meg, ami tán még jellemzőbb:
demonstrációs eszköz nélkül tán nem is éreznénk késztetést a megoldásukra és a működő szerkentyű nélkül:
csak a legelvetemültebb rejtvényfejtők érdeklődését keltenék fel ezek a feladványok.
Ennek oka az is persze, hogy egy adott feladványra tervezett/gyártott/boltbakerült kütyünél:
nem kell olvasni, nem kell ismeretlen szöveg értelmezésével bíbelődni, hiszen
ránézve-kézbevéve, mutatja magát, mit is kell csinálni vele...
és persze: ha eljutottunk valaminek a megértéséig, akkor azt, (többnyire) már meg is kedveltük.
Fentiekből következőleg (is), ott van a kiugró kereskedelmi siker csábítása is.
Mármint a játékfejlesztők motívációit tekintve.
Ismertek a sikersztorik, amikor egy-egy ilyen logikai herkentyűből óriási mennyiséget adtak el...
pedig -utólag úgy tűnik, mintha- bárki kitalálhatta volna...
Ezért is születnek is szinte naponta silány utánzatok
és "izzadságszagú ötletelésekből" egyre több a szemét kerül a piacra, amik a tömeggyártásból is következő alacsony áron (persze csábos-csilingelő csomagolásban) gazdára is találnak...

A repertoárt, alapvetően, nem is mondhatni szélesnek: "rendezd át", "szedd szét", "rakd össze", "szabadítsd ki", "juttasd a célba"... , de típusonként sok száz féle ötlettel színesíthetők... Az általam ismertek legérdekesebbjeit alább, úgy raktam sorba, ahogy -legalábbis így utólag elemezgetve- egymásra építkeznek ötleteik.

A "Hanoi Torony" nem tartozik a csoportba és valójában tévesen is tekintik logikai játéknak. Kicsik számára is érthető a "mindig csak nagyobbra teheted a kisebbet" szabály, de hát ahhoz, hogy a már nagyobbak felismerjék (és a "teljes indukció" módszerével bizonyítsák is) a megoldás lépés-számának a réteg-számtól való függését, hasznosabb elővenni a papírt-ceruzát...

A klasszikus "Kínai karikák" szétszedése is inkább türelemjáték (feladványként: nem szétszedni kell, hanem a minimálisan szükséges lépésszámot meghatározni), de az első ránézésre kettéválaszthatatlannak tűnő szerkezet már hordozza a bevezetőben említett tulajdonságokat. A "SpinOut" beválogatásának oka mégis inkább a kivitele, amelynek konstrukciós megoldására csodálkoztam rá.

A nagy úttörő a 15-ös játék. 1870-ben, először az amerikaiakat őrjítette meg S.Loyd egy "az üres hely vándoroltatásával rendezhető", 4x4-es táblába kivehetetlenül(!) összerakott 15 db számozott lapocskával. Díjat is hirdetett annak, aki elsőként rakja helyre a felcserélt 14-es és 15-ös számozású elemeket.
(Egy mazsolaszem a habon, hogy a feladatnak nincs is megoldása.)

Ez a kereskedelmi csalafintaság, bizonyosan segítette a bemutatkozást, de magam úgy gondolom: nem lett volna elegendő a sikerhez, ha a konstrukció nem "szétszedhetetlen".

A kereskedelmi siker nyomán szinte azonnal megjelentek a számok helyett képek rendezését célzó változatok, majd a különböző méretű és alakú elemeket némi hely kihagyásával tepsibe helyező tologatós feladványok: "Dad'sPuzzle", "VörösSzamár", "Ötpöttyös", "WashingtonPuzzle".

A matematikusok (és mert nem kellett hozzá képzésben megtanulandó előzmény, a műkedvelők) persze komoly elemzésekbe fogtak és jónéhány olyan feladvány is született, melynek megoldása többszáz lépést igényelt.

Az Internet elterjedésével újabb fejlesztési hullám indult, amik közül tán a legfrappánsabb Karsten Nielsen "RusHour"-ja, amiben (a "miért jó az, ha sorbarendezem?" kérdésre gyerkőcök számára is érthető választ adó, napjaiban már igencsak aktuális) funkciót is kap a rendezés célja:
"szabadítsuk ki az autónkat egy szinte zsúfolásig tele garázsból".

Kézenfekvő volt, hogy megjelenjenek a térbeli változatok: 3x3x3-as átlátszó palástú kockában 26 db kiskocka, vagy 4x4x4-es tetraéderben 19 db golyó, vagy tán a legsikeresebb: a hengerpaláston vándoroltatható lyukat megoldó szerkezetben a magyar "Varikon", ill. ugyanaz (szintén magyar fejlesztésben) picit más színezéssel: a "Bábel Tornya".

Síkban, további konstrukciós- (és persze feladvány-) -ötlet: már némi labirintus-félét hoz a táblába: ütközők, gátak elhelyezésével.

A "lyukvezetéses" rendezős alapötletből tán a legnagyobb további ugrás: Polyák István: "Bolyongó Kockák"-ja. Ez, "úgy van térben, hogy síkban van": nem lapocskák vándorolnak az üres helyre, hanem célszerűen festett kockákat bukfenceztethetünk a rendezés során. (Itt, most, ne feszegessünk a kitalálás elsőbbségét, már csak azért se, mert ugye így utólag: "annyira kézenfekvő, hogy bárkinek eszébe juthatott volna".)

Aztán, ha már úgyis ötletes szerkentyűkben gondolkodunk, észrevehető, hogy nincs is szükség üres helyre ezekben a rendezéses feladványokban, elegendő ha lehetővé tesszük "keresztbe-hosszába" összekeverni az elemeket..., ha kitalálunk hozzá valami vonzó, vagy könnyen megjegyezhető ábrát..., csak-csak lesznek rá "verebek" is, akik elszórakoznak az összerakásával.

Miért is kellene kockákban, szögletes testekben spekulálni, hiszen ami tökéletes, az a "gömbölű", azaz a labda, a golyó. Hogyan lesz belőle rendezős feladvány? Például úgy, hogy "kiszedhetetlenül" beleszereljük őket két egymást metsző kört alkotó csatonába.

Netán, (mert azért golyó, hogy guruljon): egy valamilyen billegtetős labirintusban is érdekes lehet elhelyezni (pl.: különböző színű) golyókat: mind ügyességi, mind logikai feladványok sokaságát megfogalmazva hozzájuk.
(Az első ilyent -legjobb tudomásom szerint- még én terveztem 1988-ban.
A Zillire elkészített progija 2001-ben megkapta "az év legjobb Puzzle-ja" díjat.)

A konstrukció egyik fő erénye persze az, hogy "működik"! Még vonzóbb lehet a kétkarikás feladványt kézbevenni, egy olyan "működő" szerkezetben, ami már nem is nagyon emlékeztet az eredetire...

Miért is? Hiszen, legalábbis logikailag, sok újdonságot nem jelent. Megszámolni sem könnyű, áttekinteni ezeket a kütyüket, némelyik brilliáns szerkesztői és szerszámkészítői mestermunka...


..., de tán nem születtek volna, ha nincs világsikere Rubik Ernő bűvös kockájának, majd dominójának... darabolták is rendesen a (többnyire) szabályos testeket és színezgették az elemeket a fejlesztők...

És persze a kígyók! Ezekből is van néhány, de... véleményem szerint: nem a bennük rejlő (picit tán rájuk is erőszakolt) feladványok érdekessége miatt, hanem inkább azért születtek, mert a "kézbevehető-szétszedhetetlen-kiskompakt", "szerkentyűs-feladványokhoz" való vonzódásunk kereskedelmi sikerrel kecsegtet. Ezek hatására is: újra felfedeztük a (működő szerkentyű nélkül is érdekes) kirakós játékokat:

síkban (a Tangramtól a pentomínó hungarIQa-ig) és térben (Piet Hein: Szómája)...

A kígyó és a kirakós puzzlek ördögi egyesítését látom a Kinato-ban, ami már egyáltalán nem lóg ki ebből a "szerkentyűben a feladvány" típusból, hiszen a tálcát (az előírt színelrendezésben) kitöltő elemek egybefüggő láncot alkotnak...

A felsorolás persze még ízelítőként sem lehet teljes. Feltétlen megemlítendő Rubik Ernő hajtogatósa: az "Ötkarika" és... és talán zárjuk egyelőre (nem feltétlenül elrettentő reprezentánsaként a sok-sok "agymenésnak") ezzel a "Gears" (fogaskerék) -ötlettel... (De ne kezdj neki a MIX utáni visszarendezésének! Dőlj csak hátra és nézd: hogyan szuszog el vele Jaap Scherphuis progija...)