"Mah Jongg", "Mahjongg", "Mahjong", "Marjong", "Shiesen", "Shanghai" és még biztosan
sok-sok más féle képpen: lett tömegek kedvence ez az alig 25 éve kitalált párosítós játék.
Voltaképpen, tévesen hívjuk, "ezeréves kínai" jelzővel, Mahjongg-nak,
hiszen már korunk számítógépes játékként
született, amely
"csak" használja az ősi játék rekvizitjeit.
A távolkeleten ismert Mahjongg valójában egy, az európaiak számára
egzotikus rajzolatú,
dominókkal játszott négyszemélyes "figura-gyűjtögető"
játék.
(Leginkább: az európaiak francia-kártyával játszott römijéhez hasonlítható.
4 pakliból 144 kiválogatott lappal, "14-lapos römi", amiben terceket és sorokat gyűjtenek,
húznak-dobnak,ill. rabolják
az eldobott lapot, ha
az szabályos figurára egészíti ki a kézben lévő lapokat...)
Ha szívesen kipróbálnád az "igazi Mahjongg"-ot,
itt, magyarul 'beszélő" vezényléssel játszhatod.
Ha pedig meg is tetszik..., keresd a
Magyar Mahjong Szövetség játéklubjait!
A párosítós játék lényege, hogy egy kép-párokkal színezett dominókészlet összekevert elemeinek alakzatából
"durva bontás" nélkül szedjük vissza a párokat. Kézenfekvő szabály, hogy a fedett, vagy részben fedett
dominók (alsó dominók) nem mozgathatók. A kisebb emeletszámú, szétterített alakzatoknál -az élvezetesebb játszhatóság
céljából- picit bonyolódik még ez a tiltási szabály azzal, hogy a nem takart, sorban egy szinten álló dominók közül csak a
jobb, vagy a bal oldali szélső elem szedhető le. (Ez a kiegészítő tiltás, "függőleges irányúra", vagy
"kívülről- befelé" bontó szabályra módosulhat.)
Kifejezetten számítógépes játék. Sikerének főbb kiváltói: egyszerűen érthető a feladat; pasziánszként is
játszható (vagy kijön, vagy nem); szinte minden igényszint megtalálhatja magának a neki kihívást jelentő feladatot,
(egy-egy szisztematikusan összerakott elrendezés teljes lebontási sorrendjére rátalálni órákig is elhúzódó
fejtöréssel járhat) és jön a sikerélmény; mindeközben, kellemesen egzotikus (mármint a játékos nyugat számára) különleges
a jelrendszere. Megjegyzem, magam épp ez utóbbi miatt kedvelem kevésbé, mert
allergiás vagyok arra, amikor a gagyikat sikerre viszi a csicsás csomagolás. Nem hinném, hogy keleten is ekkora
népszerűsége lenne, ill. szinte biztos, hogy tradicionális doninókészlettel sokkal kevesebben játszanák.
A népszerűség kereslet/kínálati következménye, hogy százával találhatók párosítós madzsongok a Hálón.
A Táblajátékosra is érdemes volt feltennem néhányat, hiszen sokan ezeknek a "csalik"-nak a nyomán találtak ide. Kezdetben még bosszankodtam is
az oldallátogatottsági statisztikákon: 500 madzsongra jutott tán egy-egy általam sokkal nagyobb kincsnek vélt oldal
letöltése. 2006. elején viszont, már mintegy 2000-en végigböngészik a havi újdonságokat. Aztán persze kikötnek a kedvenc játéknál, ami
sokaknak még ma is valamelyik párosítós madzsong. Ámde, ez a "valamelyik", az, aminek igazán örülök, hiszen: ki-ki válogat!
Nézzünk hát válogatási szempontokat! Mit kell tudni egy jól használható proginak?
A kellemes képek mellett nagyon fontos a jó áttekinthetőség. A síkban is jól lássuk az emeleteket és a takarásokat.
(lásd: vastag és árnyékot vető dominók, a sarkaikon lekerekítve.) Az már nem egyértelmű, hogy
mennyire csökkenti az élvezetünket, ha (az adott progi komfort-szolgáltatásaként) kiemelten jelennek meg a szabad elemek, vagy ha a kurzor mozgatásakor csak a
levehető elmek váltanak árnyalatot.
A kezdőállások páronkénti lerakosgatásával a programoztó egyszerűen elérheti, hogy mindig létezzen végrehajtható
ütéssorrend a teljes tábla letakarításához.
Ám, ezzel is csak akkor lép túl a szerencsejátékon, ha tud visszajátszó-visszaléptető funkciót is, vagy
(és ez a legritkább) ha "röntgenképet" is kapunk a takart elemekről.
Változataikat tekintve, ma még nem túl bőséges az ötlettár. A rengeteg ugyanazt kínáló között már az is extrának tűnik, ha
különböző elrendezések közül választhatunk. Jóllehet, az elrendezések különbözősége többnyire
(ill. ha véletlenszerűen rakja le a progi a nyitóállást, akkor mindig) a szerencse-faktoros
változatokban érdekes, amelyekben külön extra pontokat jelent egy-egy figura teljes leszedése: színsor, szelek, virágok,
stb. , amit azonban szinte egyik sem tud.
Számos kísérletet látunk a képek lecserélésére, különösen promóciós-reklám céllal, de van, hogy a képcsere éppen
a részletekre is figyelő nagyobb koncentrációigényt célozza.
Néhány változatban még a speciális párosítások bóbuszpontos díjazásával is találkozhatunk.
A díjazás-pontozás mikéntje a legalapvetőbben hat arra, hogy lesz-e kedvünk többször is, ismételten újra játszani.
Legegyszerűbb persze az időkorlát: megméri a progizó, hogy ő mennyi idő alatt oldja meg, aztán a mért időt elosztva
(mondjuk) hárommal, máris beállíthatja azt a szintidőt, aminek a halandó többször is nekifuthat...
Különösen jól működik ez a manipulációs trükk, ha a sikeres megoldás jutalma (a számítógépes játékokban megszokott)
újabb kép (újabb feladat) megjelenítése.
Magam, az első kihívást hordozó (taktikázást is kiváltó) ötlettel a
Shangi-ban találkoztam. Máig ezt tartom e párosítósok közül a leginkább: játékosan készségfejlesztő memória-tréningnek.
Lényege, hogy minden pár leszedését követően újraindul az idővisszaszámláló és az új pár
megtalálásáig eltelt időtől függően számolja az adott pár leszedésért kapott
pontot. Következésképpen, ha rekordokra törekszünk, akkor a kattintgatások megkezdése előtt: célszerű elterveznünk egy
ütéssorrendet, amit gyors kattintásokkal végrehajtva, maxi részpontokat kapunk. Attól függően születhetnek rekordok,
hogy a 72 párosítást hány részsorban tudjuk fejben tartani, majd azt gyors kattintásokkal végrehajtani....