"Egy nagy és egy pici hibája van ennek a játéknak. Nagy hiba, hogy nem mi magyarok találtuk ki, kisebb hiba, hogy nem tőlem jött az alapötlete" (Nagylaci)

Egyébként talán a legtöbbet ígérő táblás játék. Igényes kivitelű változataiban önmagában kellemes kézbe venni a golyókat, a táblán magasba törő építkezés pedig a legkisebbek érdeklődését is felkelti.
Jó eszköz arra, hogy megtanítsuk: "várj a sorodra! Egyszer te, egyszer én..."
Fokozatosan adagolhatók a szabályok, mi több: annyira ésszerűek, hogy magunk is kitalálhatnánk őket.

A kiscsoportos óvisok először csak építsenek! Hány parti után veszik észre, hogy mindig a kezdőnek fog előbb elfogyni a golyója? Aztán jönnek a csalafintaságok: "Akkor (mindig) kezdjél te!", "Te jössz!", "Miért nem tettél?" Hamar kitalálják: minél többször sikerül rádumálni a másikat, hogy ő következik annál jobban fogy a golyója...

Visszavétel nélkül, csak a "felemelős" szabállyal még (ált. isk.) első-másodikos szintig kielégítően érdekes a játék, de az is várható, hogy parti közben továbbfejlesztési ötletek születnek.
Akkor csodálkozunk rá igazán a saját négyest követő levételi szabály funkcióira, ha magunk is próbálunk némi bonyolítást vinni a játékba. A levételi szabály részben együttműködésre ösztönöz, részben a stratégiai játékok alapeszközét a kényszerítőzést hozza be a játékba. Egyszersmind kiegyenlítő hatású: akinek sok bábuja van a táblán -aki vesztésre áll-, az többnyire könnyebben alkothat visszavételt megengedő négyest.

"Gyerekjáték!" legyintenek bemutatóinkon a felnőttek, de akik megállnak nézelődni egy-egy gyerekpartinál nemigen állják meg, hogy ne adjanak (kéretlen) tanácsokat a játékosoknak.
Majd leülve egy táblához, ritkán állnak fel egy órán belül...
Abban pedig, hogy kezdeni, vagy másodiknak lépni előnyösebb a PYLOS-ban, még most is megoszlanak a vélemények...

Mindez, itt, persze, kedvcsinálónak sok, elemzésnek kevés. Nézzük inkább a játékot!

Négyzetelrendezésű, 4x4-es táblán 15 db sötét és 15 db világos, gömb alakú, "építőkövekre" van tervezve az eredeti rekvizit...
ám, akár kártyalapokkal
is jól játszható!

A játékosok az építőköveikből felváltva egyet-egyet a táblára téve, piramist építenek, abban versenyezve, hogy melyikük rakja fel az utolsó kövét a csúcsra.
(Pontosabban: amelyik játékosnak az építkezés befejezése előtt elfogynak el a kövei, az elvesztette a partit. Még pontossabban: Lépéskényszer van! Aki nem tud lépni vesztett.)

A lerakás közben két szabály alapján spórolhatnak köveikkel:

1. Lépésnek számít, ha a táblán egy magasabb szintre (egy már kialakult négyes tetejére) a korábban táblára tett saját kő "felhelyezése". Ez akkor tehető meg, ha az más köve(ke)t nem támaszt alá: bontani tilos. (Lásd pl.: világos 1- jelű lépését.)

2. Ha pedig bármely szinten (négyzetalakban) egymás mellé sikerül tenni négy saját követ, akkor a korábban felrakott saját kövei közül 1, vagy 2 db levehető: akár az éppen letett kő is, de olyan nem, amely a levételével bontást okozna. (Lásd: pl. sötét 2-lépését, melyben levehette volna az éppen lerakott kövét is.)

Megjegyzések, szabálymagyarázatok:

 Vegyük észre, hogy ez utóbbi szabály megeengedő jellegű! A négyest létrehozónak nem kötelező levennie két szabad kövét. Ha úgy ítéli meg, hogy kedvezőbb számára a sikeres folytatáshoz, akkor 1 db-ot is levehet, sőt: el is állhat a levétel jogától.

Nagyon ritkán -tapasztalatlan ellenfél is kell hozzá- előfordulhat, hogy egy lépésben két négyes is kialakulhat. Ekkor is csak az egyik jogán vehető le, azaz max. 2 db kő.

A bontási tilalom rombolásra vonatkozik. Két kő levételekor a fokozatos bontás megengedett, azaz egy felső kő és annak alátámasztója -ebben a sorrendben- levehető, feltéve hogy az alátámasztó felett más kő már nincsen ami legurulhatna.

Gyakorlott játékosok számára javasolt nyitás-szabály

Megsokszorozza a kezdő lépések lehetséges variációit (elkerülve, hogy gyakorlott játékosok első lépéspárja szinte mindig a tábla átlójának két középső mezőjére essen), ha:

egy 7 x 7 -es tábla közepén nyit a kezdő és az első szintre rakó váltott lépések során foglalják el a játékosok azt a 4 x 4 -es táblarészt, amin befejeződik majd a küzdelem.
(Tehát: mindig tilos úgy lerakni a 7x7-es táblára, hogy a már táblára került kövek túlnyúljanak annak egy 4x4-es részén. Így, előfordulhat, hogy csak a 13. kő letételekor alakul ki a 4x4-es küzdőtér; és persze az is, hogy az átlósan egymás között két üres hely kihagyásával lerakott első kőpár már rögzíti is azt.)

Akár kártyával is játszható, ha van pl. két pakli francia-kártyád. (Ezeket, az összekevert paklik szétválasztásának egyszerűsítése céljából, eleve úgy árulják, hogy a két pakli hátoldala különbözik.)
15-15 lapot leszámolva már csak a 4 x 4 -es játékmező elhelyezkedésében kell megállapodni és máris játszható.

A gyakoribb játékhoz ajánlott kellemesebb kivitel, persze, golyókra épül. Pl.: ideális méretű játékot készíthetünk ping-pong labdákból, melyekhez a táblát pl. vastagabb szívószálakból is kirácsozhatjuk...

Egészen tetszetős golyószerű bábuk készíthetők kindertojás-kapszulákból is (gondolom még ma is rengeteg található minden gyerekes lakásban), ha levágunk a magasabb oldalából kb. 1 cm-t és egy egy üdítőitalos kupakot ragasztunk bele nehezékként (gyurmával/kittel), majd újra összenyomjuk (előtte esetleg, a befogadó felet forró vízben kissé megpuhítva)...

Nyáron, víz mellett, játszottuk már homokladákkal is (a fele golyót időnként nedvesítve)...

Ha nincs partnered, próbáld ki az első elkészült(*) ellenlépő PYLOS-progi-t, >>> letöltés(200 kB)

(*)Az "elkészült" persze némileg túloz, van még mit javítani, csicsázni, okosítani-gyorsítani, szolgáltatást-bővíteni rajta. Mondjuk azt: játszik olyan jól, hogy játéktudásunkat megmérethessünk vele.
A fejlesztő Jergler Csaba ígéri a folytatást, amivel ha elkészül egyedüli csemegét, igazi unicumot kínál.



PYLOS-feladvány ( a Magister magazin 1998. májusi számából )

Az állásban világos lép, akinek már csak 2 db golyója maradt, a 3 db sötéttel szemben. Feltételezve, hogy mindkét játékos hibátlanul játszik, ki és hogyan nyeri a partit?

(Észrevehető, hogy a játék "építős jellemzőjéből" eredően: ugyanazokkal a számokkal is jelölhetők az emeletek golyóhelyei. A lépésben mozgatott golyó, illetőleg a pozíciója, a lerakáskor is és a levételkor is egyértelműen azonosítható, anélkül hogy rámutatnánk arra, melyik emeleten manipulálunk. Pl: a II. vagy III. emeleten jelzett 13 pozícióra csak akkor tehető golyó, ha az alatta lévő 13 jelű mezőn van már golyó. Levenni pedig csak arról vehető le, mely felett nincsen. Ezzel a számozással tehát bármilyen játszma leírható lenne. Ám, miután a feladványoknál, ill. egy-egy hadállás leírásakor kell megadni az emeletszámokat is, ezért inkább olyan mezőszámozást választott az MTTE, mely követi a a más játékokban alkalmazott - a,b,c,... 1,2,3...- sor/oszlop konvenciót és jelőli az emeleteket is.)

További feladványokat találsz még:

MTTE, feladványmegoldó verseny 1998..
MTTE, feladványmegoldó verseny 1999.
MTTE, feladványmegoldó verseny 2000.
MTTE, feladványmegoldó verseny 2001.