PENTE-SULI (az első lépésekről kezdőknek)
Magam, bevallom, soha nem foglalkoztam egyik táblás játék írott(*) megnyitáselméletével sem.
Mi több, annakidején még bosszantott is, amikor a nálam egyébként sokkal gyengébb
logikai képességűekkel szemben azért vesztettem, mert ők "betanultak néhány (mások által leírt)
alaptrükköt".
(*)Persze, mint játékos-gondolkodó ember, egy-egy kétszemélyes táblás mellett egyedül is
elüldögéltem, próbálva megfejteni a rejtvényt: milyen stratégiával, hogyan lehetne benne
nyerni, előnyt szerezni...
Kevéssé vitatható, hogy egy-egy igényesebb táblás versenyszerű űzése, mások tapasztalatainak
megismerése (és átvétele) nélkül, nem lehet eredményes.
De azt is állítom, a "csak" időtöltésből folytatott játék is élvezetesebb lesz, ha megismerkedünk
azzal, hogyan teszik meg abban első lépéseiket a profik.
Ez különösen igaz a pentére.
A pentében, az induláskor üres táblára a parti végéig 20-70 bábu
is felkerülhet. 15-40 lépéspár. Aki játszott már, számtalanszor érezhette: adott állásban világosan
látja nem csupán a vesztő helyzetét, de azt is, hogy néhány lépéssel korábban, mit kellett volna
másként tennie. Kezdőknél különösen rövidek a partik. A végzetes hiba már az első pár
lépésben megtalálható.
Persze utólag. Tételezzük fel, hogy egy (a parti közben látható előnyszerzési lehetőséget
nem tartalmazó) játék pontosan 5 lépéspárból fut le, de mindkét játékos pontosan csak
3 lépésig képes előre gondolkodni. Bizonyos, hogy így az első két (tulajdonképpen "
vakon megtett") lépés fogja a partit
eldönteni. Ezzel szemben, ha mindketten használnak egy-egy olyan profi súgót,
akiknek a segítségével
úgy jutnak túl az első lépéspáron, hogy az állás kvázi kiegyensúlyozott marad, a partit (pl. időre
játszva) a gyorsabban gondolkodó fogja megnyerni.
Többen, szerintem azért is kedvelik a feladványokat, mert már van min spekulálni:
a cél közel van.
A stratégiai táblások kibiceinél is gyakran észrevehető, hogy úgy a parti
közepe táján kezdenek el "beledumálni". Akkor jönnek gondolataink, ha már eléggé megváltozott a
kiindulás megszokott állása. Hozzáértő nézőként is élvezetesebb egy-egy partiba úgy a középtáján
bekapcsolódni...
Pl.: Világos következik az alábbi (pente-)állásokban,
melyekben csupán négy lépéspár történt. Még semmi sem dőlt el, de
máris vannak ötleteink...

A Pente esetében, a játékkal ismerkedőnek kb. a negyedik ötödik lépés után
indul be az agya, hogy mit is lehetne csinálni. Arra ugyanis nagyon gyorsan rájön, hogy
"sakktáblaszerűen" célszerű
letenni saját bábuit , hogy előnytelen a "támadható páros" , hogy a "dominóötös"-ből (
a kétoldalon nyitott
hármasokkal) szinte mindig ki lehet kényszeríteni a győzelmet.
Kérdés persze az: hogyan juthatunk el egy-egy olyan állásig, amelyekből folytatva,
a buksiból kipattanó
ötleteinket ne egy már elveszett parti megfordítására kelljen elpufogtatnunk.
Ha sikerül felkelteni az érdeklődésedet, akkor: nézz bele Mark Mammel
megnyitás-könyvébe és/vagy
nyomtasd ki: kb. 50 oldalnyi doc-file, 330 kB .
ill., ha megelégszel egy "Nagylacis egyszerűsítéssel", akkor nézd az alábbi "zanzásított" kivonatot.
Mark elemzése: a piros színű kezdés után, az A, B, C, D, E, F, G, H közül bármelyik második
lépésre, különböző (a számokkal jelölt) helyeken adott válaszok néhány lépéses
folytatását tartalmazza, mintegy félezer állásban úgy válogatva, hogy (a kezdő)
világos számára az a legkedvezőbb legyen (előnyös, kiegyensúlyozott, legkevésbé
hátrányos).
Röviden: A kezdő világosnak ad segítséget, a nyitólépések megtételéhez úgy, hogy közben sötét
legerősebb ellenlépéseit mutatja be. Ez utóbbi persze a sötétnek segít.
Feltehető ugyanis az, hogy abban az esetben, ha sötét egy
adott partiban olyant (számára hátrányost) lép, amit az elemzés nem tartalmaz, akkor
világosnak már
"lexikális" segítség nélkül is nyernie kell.
Csak az első két lépéspárt vizsgálva:
Csak a kezdőknél leggyakoribb "A", "B", "C"
esetekre: ha A, akkor K6; ha B, vagy C, akkor N10
Ez, így "mankóként" leegyszerűsítve, mindegyik esetre világos ésszerűen lehetséges
válaszaiból a leggyakoribbat ajánlja.
(Mark ugyanis, már az itt mutatott "A" esetre is tucatnyi kvázi azonos eredményességű
válasz-lépéshez vizsgálja a kezdő második (az ábra szerinti számozással tehát a harmadik)
lépését. Ezek közöl választottuk most az "A"-hoz a K6-ot, a "B" és "C"-hez az N10-et.
A mankó tehát úgy működik, hogy minden válaszlehetőségre
csak egyetlen ajánlatot ad. ( Mark teljesebb elemzése szerint, ezek egyike sem vezet kedvezőtlenebb
álláshoz a többinél.)
Az "A", a "B" és a "C" esetet most szétválasztva, a következő két lépés
(kékkel a 4. és pici fehérrel az 5. lerakást jelölve):
|