(gondolatok, egy sikertelen versenyfelhívás apropóján)
lásd hozzá
a 2004. márciusi feladvány:
amire egyetlen megoldás sem érkezett
John Major 1992-ben, az európai vezetők edinburghi konferenciáján,
a Maastrichti Egyezmény összetettségét: Rubik Ernő bűvös kockájával szemléltette.
Vajh', van-e olyan honfitársunk, akit nem fogna el némi büszkeség, ha egy filmben, hiradóban, akárhol hivatkozást talál
a "kockánk"-ra? És vajon van-e olyan kultúrnemzet, melynek rejtvénykedvelői annyira keveset tudnának a kockáról, mint
mi magyarok?
Túloznék? Példaként: Hányan hallottunk a 2003. augusztusában Torontóban rendezett Rubik-kocka-kirakó
világbajnokságról?
Azt, hogy értékeinket sokszor csak akkor vesszük észre, ha azok a külhont megjárva, ott sikert arattak, már kínos mosollyal
(50 év tapasztalataiból) megszoktam.
Hányan olvastunk bármit is Kertész Imrétől, Nobel-díja előtt? A kockánál maradva:
annak idején, 1977-78-ban tán,
mintegy másfél évig döglött eladhatatlanul az első néhány ezer darab Rubik kocka a TRIÁL hazai játékboltjaiban. Úgy becsülöm, az első 100 vásárlója
között lehettem, amikor -kb. egy havi fizetésemért- láttam el környezetemet ezzel zseniális újdonsággal.
Zokszó nélkül hozzászoknom ahhoz is, hogy a "befutott" értékeinket sem becsüljük meg, nincsen
már újabb ötven évem.
Tudja valaki, hogy hol található az első Budapesten rendezett Rubik-kocka Világbajnokság magyar nyelvű WEB-oldala?
Tud valaki mutatni magyar nyelvű leírást a Hálón a kocka megoldásról? Egyáltalán, kinek fontos még, hogy legyen ilyen?
Évek óta bosszankodom Rubik Ernőn, hogy nincs szándéka/ráhatása arra, hogy a rubik.com-t magyarul is olvashassuk.
DE! Talán erős, (de az "érted haragszom" elkeseredett dühével nem is lenne alaptalan) Ernő szájába adni:
"Ezeknek? Minek? Úgysem érdekelné öket!" Rubik Ernőnek még csak fel sem lenne róható ez, hiszen sok segítséget nem kapott hazájától...
Csaknem három évig tartott, amíg gyártót talált és elkészült az első párezer darabos kockaszéria... és ha
csak a magyar vásárlókon, csak a magyar kereskedőkön, csak a magyar hivatalokon múlt volna, akkor hírét sem hallotta
volna a világ a bűvös kockának... (Amiből és utánérzeteiből jó néhányszáz millió készült azóta
-arról most ne is essék szó, hogy ebből hány volt a magyar gyártású-).
Persze, most már, úgy általában, büszkék vagyunk rá. DE! Hány magyar matematikatanár, hány magyar reál-érdeklődésű diák
képes (akárcsak egy-két hibával is) megoldani? Mintegy tíz éve tartok bemutatókat logikai- és táblás játék újdonságokból.
Nem emlékszem olyan vendégemre, aki -ha szóba jött- azt állította volna magáról, hogy megoldotta kockát.
Miért is kéne? A világ e nélkül is szép, tele értékkel, számtalan csodával. DE! Vajon magunktól észreveszzük-e a csodákat,
felfigyelünk-e az értékekre? Vagy csak kényelmesen kivárjuk és elfogadjuk, hogy a reklámvilág manipulátorai kiválasszák
számunkra mit (kit) szeressünk, mi (ki) tetsszen nekünk?
A "cogitoys" játékok kifejlesztésekor felmerült, hogy mint "japán-, vagy kínai- származású,
golyós játék-egzotikumot" hozzuk forgalomba ( Ismerve/alkalmazva néhány "piaci trükköt" biztos sikert
hozott volna a Pikk-pakknak, Rotarynak, tologatós Amőbának, Tőtikéknek. )
Méltánytalannak tartottam, mint ahogy azt is elutasítottam, hogy a beltartalomét többszörösen meghaladó költségű, szuper-csicsás csomagolás
adja majd el őket a piacon. Ezt a szemléletet, én, már nem is fogom "kinőni". Minden ellenkező tapasztalatom ellenére,
megváltoztathatatlanul hinnem KELL abban, hogy
az értékek felismerhetők, manipulációk nélkül is.
De nem erről akarok panaszkodni!
Az a kudarc tölt el ma rossz érzéssel, hogy egy 5-lépéses feladványra három hétig egyetlen megoldás sem érkezett.
Volt ez idő alatt a Táblajátékoson kb. 15000 látogató, akik közül kb. 600-an nézték meg a márciusi Rubik-kocka feladványt.
... ÉS KÖZÜLÜK EGY SEM?
Pedig..., pedig az utóbbi pár hónapban egyre több örömmel frissítgettem a Táblajátékost. Az új oldalak háromnegyedébe, a
látogatók mintegy tizede már bele-bele nézeget. Frissítésekkor, érezhetően megugrik az oldalak
nézettsége. Mintha elmúlóban volna az az idő, amikor a Táblajátékos törzsvendégeinek túlnyomó hányadát
"500 madzsongozó" alkotta. Persze tudom, -a "közvéleménykutatásban" is jeleztétek-, többnyire játszani jöttök a Táblajátékosra
és természetes, hogy ki-ki megtalálja a kedvencét. Ám az igazi kedvenc, attól kedvenc, hogy több más közül
választottuk... Nekem, az a tapasztalatom, hogy több tucat, arra igencsak érdemes, játék csak azért nem kerül be a
kedvencek közé, mert sokan lusták vagytok megismerkedni velük...
Ez utóbbi, már megint nem tartozik ide, csupán a hajlamom leküzdhetetlen:
újra és újra mondogatni rögeszméimet...
(..."amit / akit megértettünk, azt meg is kedveljük"...)
Nagylaci