|
|
|
Paradox, hogy én, aki megszállott szerelmese vagyok a táblajátékoknak és egyik
propagálója azok általános tanrendszerű iskolai bevezetésének,
soha nem ajánlottam az iskolás kor előttieknek.
A véleményem akkor sem változik, ha egyedül maradok vele:
NEM OVISOKNAK VALÓK AZ ABSZTRAKCIÓRA ÉPÜLŐ JÁTÉKOK!
Az érdeklődő óvó nénikhez az első kellemetlen kérdésem mindig az, hogy "mit akar a táblajátékkal megtanítani?"
A válaszok között a "logikus gondolkodás"
közhelye mellett, már terjed a "szociális beilleszkedés, viselkedés, fegyelem, rend, szabálytisztelet," stb. is, de arra már zavarba jönnek,
amikor azt kérdezem, hogy az életkornak megfelelő bábozás, mese, szabadtéri mozgásos játék, építőjáték stb. eszköztárral miért nem tudja ezeket sokkal hatékonyabban,,,
Egyáltalán, van témalistája arról, hogy mi olyant kellene tudnia egy oviból kikerültnek, amit jobban megtaníthat táblás játékkal, mint pl. bábozással, vagy valamilyen csoportos játékkal?
Persze nem tudok ellenállni a kérésnek és összeszedtem (ill. leegyszerűsítettem) néhány játékot, ami
>>>>>>>>>>>> játszható akár 4-6 éveseknek is...
(persze a velük foglalkozók számára fogalmazva)
..., de elsődlegesen szórakoztató, kiegészítő, esetleg mérés-teszt jelleggel, de semmiképpen nem erőszakolva a "logikus gondolkodásuk fejlesztését". (Minden összefügg mindennel, de előbb meg kéne ismerni a "mindent" ahhoz, hogy felismerjük az öszzefüggéseket.)
Mit várhatunk az ovisoktól? Különösen, ha nem egyenként, hanem csoportban foglalkozunk velük (amelyben 2-3 hónap életkorkülönbség már óriási érettségi kontrasztot eredményez).
Hogyan is jellemezhetők a "táblajátékra érettség" fokozatai? Kis odafigyeléssel felismerhetők:
1. A lépés során csak arra figyel, mit léphet szabályosan.
(A siker még nem a távoli nyerés, hanem, hogy sikerül együttműködnie, betartani a szabályt.)
2. Elkerüli a parti közbeni hátrányt okozó lépését. Pl.: nem rakja ütésbe a bábuját.
(A sikert az jelenti, hogy nincs közvetlen baj, a játék folytatódik, akár nyerhet is.)
3. Megakadályozza versenytársa közvetlen nyerő lépését.
(Ez már a versenytárs összes lehetséges válaszlépésének előzetes felmérése, de a sikerélmény még mindig "csak" a közvetlen baj elhárítása és hogy a játék folytatódhat.)
===========================================================
4. Előre tekint, hogy vajon a lehetséges lépésekből melyiket fogja választani az ellenfele.
(Határvonal: az egyetlen lépéspár lehetőségeinek látása. Három négy szint elágazásait látni, már komoly játékerő.)
5. Csapdát tervez, csapdát állít. (Szem felcsillan, ha ellenfele hibázik.)
6. Nyerőstratégián töri a fejét.
7. Eldönti, hogy a kezdőnek, vagy a válaszlépőnek van nagyobb esélye a nyerésre.
8. Szabályt vizsgál, megérti a miértjét, benne kiskaput keres, esélyegyenlőséget reklamál.
9. Javaslatot tesz szabályváltoztatásra.
A nem részletezett vonal alattiak ovis korban nagyon ritka a kivételek!
Felületesen persze úgy látszik, hogy: Hú! Képes akár 2-3 órányit is koncentrálni. Megérti és alkalmazza a játékszabályt. Ám ez többnyire tényleg nem több, mint az együttműködés öröme
(nem ritkán a sikeres leutánozás öröme), de legfőképpen az, hogy foglalkoznak vele. Persze, hogy örül a nyerésnek, ám a vesztést a többségük tragédiaként éli meg. Magam iskolás kor előtt minden olyan szervezett versenyt betiltanék, amiben nemcsak győztesek és megdicsértek vannak.
Az óvó néni a gyerek számára akkor is csalhatatlan isten, ha amúgy hülye.
(Még az arra "ráérdemesült" szülőt is csak 8-9 éves kor után kezdik leírni...)
Az igazi varázs személyiség-függő. Az óvó néni szinte mindegy milyen eszközzel dolgozik, de neki tudnia kellene, hogy mi felel meg a picik életkorának fejlettségének. Pl.: a Pókhálós játékban azért
váltottam légyről katicára, hogy a vesztés se okozzon bánatot, hiszen a katica kiszabadult,,, És persze a katica és a pókok semmiképpen ne legyenek rajzolat nélküli korongok,,, Nélkülözhetetlen a mese, az absztrakciót még kerülni kell. Azt meg egy ovistól elvárni, hogy stratégiát alakítson ki, az már az "idomítás" kategóriája. Hiszen, annyi minden sokkal fontosabbat nem tud még.
(Szülőkkel beszélgetve pl.: a korai sakkot, elrettentésül, a korai sex-hez hasonlítom, mert egyre többet hallom:
"Ó már sakkozik e gyerek!" De sajnos nem ismeri az előzményeket: a halmákat, a solitereket, a dámákat... )
Szerencsések, akiknek van kiktől megtanulniuk..., de már az óvódában szerintem még többnyire korai!
Vitatkoznál velem, vagy egyetértesz? ... talákozzunk a facebook-on!
| |
Segíts, hogy érdeklődő barátaid-ismerőseid is megismerjék az új oldalt >>>
|
|
|
|
