Van benne ötlet az Amőbából, a Tologatósokból, még a Pylosból is...
Logikájában-stratégiájában mégsem hasonlítható egyikhez sem...
Az eredeti játékszabály-on "munka" volt átrágni magam.
Megpróbáltam hát úgy átfogalmazni, mintha
együtt-közösen most találnánk ki egy nagyon érdekes játékot...
(Az alábbi, tovább-színesíthető, gondolatébresztőt ajánlom klubvezetők figyelmébe.)

GIPF (tologatós amőba, amiben cél: az ütés; a négyes: az eszköz)


18-18 db bábujukkal gazdálkodnak a játékosok, amelyekből felváltva egyet-egyet raknak a táblára.
Veszít az, akinek elfogynak a bábui.
Aki 4 db bábujából összefüggően érintkező sort alkot, az visszaveszi azokat. (Ezzel, a táblán kívülről fogyó bábui visszapótlódnak és tovább tud majd játékban maradni, ámde annyira legyengül pozíciója a táblán, hogy már nem fogja tudni megakadályozni, hogy ellenfele is kialakítsa visszavehető négyesét...)

Könnyen átlátható, hogy további szabályok nélkül, ezek a váltott lerakosgatások és visszavételek a végtelenségig folytatódhatnának.





Legyen hát egy olyan szabály is, ami szerint elrabolhatók az ellenfél bábui! Azok az ellenséges bábuk, amik a kialakított négyes vonallal (annak irányában) közvetlen szomszédosak, véglegesen lekerülnek a tábláról. (Lásd: az első képben 1 db, a másodikban 3 db kéket üt sárga; a harmadik képben nincs "szomszédság", nincs ütés.)

Ezzel, így már akár lehetne is játszani, hiszen aki minden négyesalkotásánál le tud ütni legalább 1 db ellenséges bábut, az legkésőbb a 18x4=72 lépésben el tudja fogyasztani ellenfele összes bábuját... és így megnyerheti a partit.

Hümm-hümm! 72 lépéspár, miközben (az egyenkénti levadászással) alig-alig történik valami? Unalmasnak tűnik, jóllehet van némi gondolkodnivaló: úgy kialakítani négyesünket, hogy több ellenséges bábut is üthessünk...

Sokkal gyorsabbak lennének a partik, ha elegendő lenne a győzelemhez az ellenfél néhány kitűntetett bábujának leütése is. Praktikusan, lehetnének ilyen kitűntetettek az első táblára kerülő bábuk, mondjuk: mindkét játékos első három táblára kerülő bábuját lássuk el a többitől megkülönböztető jelzéssel és azok leütése is legyen elegendő a nyeréshez!

No, ez már egészen jól kezd működni, de cifrázzuk még meg egy picit, hogy igazán érdekes legyen!

Ne jelölgessünk bábukat, hanem 2 db egymásra rakott bábut tekintsünk kitűntetettnek és a játékosok szabadon dönthessék el, hogy hány ilyen duplát képeznek a rendelkezésükre álló 18 -ból.

Ha mindketten a maximális 18/2= 9 db mellett döntenének, akkor a bábuk kitüntetett szerepe persze megszűnik, hiszen valamenyi "tiszt lesz és sehol-távol egy közlegény Nemecsek", azaz marad az alapjáték, ami így: fele bábuval folyik...

Ha az egyikük 9, a másikuk 8 kitűntetett bábut képez és a lerakások során egyiküknek sem sikerülne négyes vonalat alkotnia, akkor 9-et képzőnek fogynának el előbb a bábui és (lépésképtelenné válva) veszítené el a partit.

Érezhető ugye, hogy: minél kevesebb a kitüntetett (dupla) bábum, annál több mezőt tudok elfoglalni (az összesen 18 db bábummal) és azokon ütést is eredményező négyeseket elérni. Ámha, e megfontolásból, csupán egyetlen kitűntetett bábummal szállnék küzdelembe, akkor annak az egynek az elvesztése a parti elvesztését is jelentené számomra.

Kezd egyre izgalmasabb lenni. Tehát az első lerakáskor mindkét játékos dupla bábut rak, majd a következő lépések során ki-ki eldönti, hogy duplabábuval, vagy szimplával folytatja tovább a küzdelmet. (A kitűntetett bábuk számának optimuma 2-4 közé tehető és a másodiknak lépő kerül abba a helyzetbe, hogy eldöntse: több, vagy ugyanannyi kitűntetett bábuja lesz, mint a játékban kezdeményező-irányító kezdőlépőnek.)

Fontos szabályértelmezések:

Az első szimpla bábuja lerakása után, a játékos már nem rakhat le "kitűntetett", dupla bábut. (A dupla bábu visszavétele tehát két szimpla újbóli játékba-hozását teszi lehetővé.)

Miután, veszít az akinek elfogynak a (kitüntetett) dupla-bábui a tábláról, meg kell engedni, hogy saját négyes alkotásakor az(ok) a táblán maradhassanak és csak a szimpla bábuit legyen köteles visszavenni a játékos a négyesből.

Előfordulhat, hogy az adott lépésben két négyes is kialakul. Ha mindkettő a lépő játékos színéből van, akkor úgy kell levennie, hogy a fennmaradó szimplák nem lehetnek fennmaradó négyes elemei. (Négy dupla fenn is maradhat, vagy tetszés szerint 1,2,3,4 levehető belőlük, akár egy későbbi lépés kezdetekor is.) Ha a másik négyes az ellenfélé, akkor még az új bábuja táblára tolása előtt le kell vennie a négyesből a szimplákat. (Ha dupla is van a négyesben, azt neki sem kötelező levennie.)

A játékmező és a lépésszabály:

Hatszögelrendezésű játékmezőre a bábuk táblára rakása a tologatós amőba szabályai szerinti. Kívülről befelé: minden bábu úgy kerül a táblára, hogy a keret tetszőlegesen választott pontjáról vonalirányban betoljuk úgy, hogy ezzel a már táblán lévő összefüggően érintkező bábusort is eltoljuk egy pozícióval. (Amelyik sor megtelt, az a sor tovább nem tolható.)

Udvariassági-fairplay szabály: A még játékba vihető táblán kívüli bábukat úgy kell elhelyezni, hogy azok számosságát mindig láthassa ellenfelünk. (Súlyos udvariatlanság ezeket zárt markunkban tartani.)

A lépés mindig úgy történjen, hogy:

miután lebontottuk az ellenfelünk által esetlegesen kialakított négyesünket [1],
a játékba viendő bábut a keret kiválasztott
"parkoló-mezőjére" rakjuk [2],
a kiválasztott sort egy pozícióval elpiszkáljuk [3],
az új bábut betoljuk a keletkezett üres helyre [4].
Az esetlegesen kialakult négyes vonalában érintkező ellenséges bábukat levesszük [5],
(ezek már nem kerülnek vissza a játékba), végül a négyesünket szüntetjük meg a visszavétellel [6].




Észrevételek (összehasonlítás a tologatós Amőbával): Jó a tábla-méret választás és a feles-szimmetria(*) hiánya sem zavaró. (*)A játékmező 36 pontján testvériesen meg lehet osztozni, a középső 37. mezőpont pedig elég távol esik a partikezdéstől ahhoz, hogy elsőkénti elfoglalása ne járjon behozhatatlan előnnyel.

Annakidején, meglehetősen hosszasan elemezgettem-vizsgálgattam a tologatós amőbák játéklehetőségeit. Négyzetes táblán az 5x5-ön kétoldalt töltögetős "ötösnyerőt" tartottam a legigényesebbnek, hatszögletűn pedig a középen lyukas letologatós "ötösvesztőt".

A hatszögletű táblán játszott tologatós amőbában, ha minden irányban megengedjük a betologatásokat, akkor még az ötös vonal kialakítása sem túl nagy kihívás a kezdőlépő számára. (Ezért is lettek lekorlátozva a a töltögetési irányok, ám még ezzel sem lett sokkal bonyolultabb átekinteni a kezdő játékos lehetőségeit.) Az egymástól különböző hadállások számosságát becsülve, a gyakorlatlan elemző könnyen beleesik abba a hibába, hogy a 37 mező különböző lehetséges állapota alapján ( üres, sötét, világos) 3 nak a 37. hatványára becsülje..., pedig ezekből csak nagyon-nagyon piciny hányad az, ami el is érhető a kívülről befelé történő töltögetéssel...

A szimmetriákat figyelembe véve: az első bábu összesen 4 féle képpen és a rákövetkező is csak 9-11 féle képpen kerülhet a táblára. A második-harmadik lépéspár után pedig már, szinte csak kényszerlépésekre egyszerűsödik az ellenjáték...

Kétségtelenül jó ötlet a tükrözéses azonoságokat kizárni azzal, hogy néhány kitűntetett elem táblára rakása felborítja ezeket a szimmetrákat... és kitűnő ötlet a négyes sor elérését nem azonnali győzelemnek, hanem „csak” ütést eredményező célként beállítani. A parti lefolyásában pedig külön ínyencség a kiegyenlítés lehetősége: a négyesek levétele egyszersmind az ellenfelet hozza támadó-pozícióba...