Philippe Deweys 1995-ben született Avalam-Bitaka játékában nem sikerült megtalálnom
a "piskóta-alakú" tábla funkciójának lényegét és a javasolt kezdőállását sem tartottam esélyegyenlőségre kiegyensúlyozottnak..., ám a játék építkezős ötlete megtetszett.
Ha világbajnokságokat nem is fognak rendezni belőle, biztos sikerre számíthat,
különösen a fiatalabb korosztályban.
Ehhez azonban megteszi: egy 6x7-es négyzetelrendezésű tábla is, iskolai számolókorongokkal.

Az ábrán látható (sakktábla színezéshez hasonló) kezdőállásból a játékosok felváltva egy-egy, saját színű korongot (ill. felülről nézve saját színű tornyot)
tehetnek át a szomszédos mezőn álló korongra (ill. toronyra).
(??? Igen, átlósan is, de mindig a teljes torony mozog, üres mezőre tilos lépni és ugrani sem szabad.)
Akkor van vége a partinak, ha már egyik játékos sem tud többet lépni.
Az nyer, akinek a játék végén több "felső" korongos "szigete" lesz a táblán.

A játékban lépéskényszer van: ha még lehet szabályosan lépni, az akkor is kötelező, ha annak eredménye a lépő számára kedvezőtlen.
A mutatott állásban pl. világos 1 jelű lépésére sötét számára kedvezőbb, ha "elmenekül" a torony közeléből, hiszen ha arra fellépne, a mellette álló ("szóló") világos korong a következő lépésben visszafoglalhatná a tornyot.
Az így magára maradt, két egymás melletti mezőn álló világos torony és szóló világos korong "csak" egy pontot fog jelenteni világosnak a végelszámoláskor, mert a lépéskényszer miatt: egyikkel rá kell majd még lépni a másikra.

A játék akkor a legérdekesebb, ha induláskor a tábla üres és a versenyzők felváltva egyenként tetszőlegesen választott mezőre rakják fel korongjaikat. (A kezdés joga ekkor azé, aki utoljára tette le korongját a táblára.)
Kombinatívabb lesz a játék, ha max. 5 db korongnyira korlátozzuk a tornyok megengedett "emeletszámát".

Az egyes mezők szomszédainak számossága változékonyabb eloszlású, de gyanítom: inkább a vonzóbbnak található extrémebb megjelenés miatt került így forgalomba a játék.