|

|
kép:
800x600 ,
1024x768
Nick Kouvaris: "TILOX"
Ugyanaz, mint Lutz Tautenhahn: Hock-ja, de mert
az "tudta" a megoldásokat is, úgy gondolom: kevesen tették fel maguknak az alternatív-lépés ötletének apropóján
felvetődő kérdést. Mármint: a nagyobb mozgásszabadságot engedő lépéssel könnyebbek-e, vagy nehezebbek-e a
táblabejárós feladatok?
A szokásos táblabejárósokban, többnyire valamilyen sakk-figura lépés-szabályai szerint kell az összes
mezőt egyszeri érintéssel bejárnunk. Az alternatív lépéslehetőség (szomszédos mező, vagy ugrás) megsokszorozza
a lehetséges próbálkozások számát..., de (talán?) könyebben ki is jöhet a megoldás...
|
Gondoljunk például a "bástyával csonka sakktábla" bejárhatósága lehetetlen-ségének bizonyítására!
Ha le van takarva (nem használatos) a két szembeni sarok, akkor bárhonnan is indítjuk a bástyát, nem lehet a szabályos
lépéseivel úgy bejárni az összes mezőt, hogy mindegyiken csak egyszer halad át.
A bizonyítás egyszerű "trükk", ami a pepita színezésű sakktáblán kézenfekvő:
ha egységnyi lépésekre bontjuk a bástya futását, akkor észrevehető, hogy
mindig: fehérről-feketére, feketéről-fehérre érkezik. (Tehát egy olyan táblát nem lehet vele bejárni, amelyiken
kettővel több van valamelyik színű mezőből.)
Nomármost! Az ugrást is megengedő, alernatív lépéssel ez a fenti nem igaz és már az első próbálkozáskor
meggyőződhetünk a bejárhatóságról is...
| |

|
|