A KENGURU

Az asszony, akinek egyelőre egy csöppet sem szilfidi alakja azt mutatja, hogy néhány hét múlva gyermeke születik, még korántsemfiahordó, már csak azért sem, mert hátha leánya születik majd. A kereskedő, aki nagy bőrtárcában hordja a kabátja belső zsebében, tehát a keblén, sőt, mivel a hasa a nyakáig ér, a hasán az ezreseket, még nemerszényes állat, sőt nem is fiahordó. Hindenburg, aki a világháború folyamán gyakran kijelentette, hogy "győzni fogunk, mert győznünk kell", még nem ősállat, csak egy nagy szamár. Ellenben fiahordó, erszényes állat, sőt ősállat a kenguru. Mégpedig nem azért fiahordó, mert lyuk van a hasán, nem is azért erszényes állat, mert a mellső lábai rövidek, a hátsók pedig legalább háromszor olyan hosszúak, mint az elsők, és nem azért ősállat, mert lehetőleg még Ludendorffnál is butább, hanem mert a hasán erszénynek nevezhető bőrtarisznyája van, amelyben fiait születésük után jó ideig oly szeretettel hordja, mint a kereskedő az ezreseit, és mert a ma élő állatfajták közül a legrégebbiekhez tartozik a kazuárral s a csőrös emlőssel együtt; régebbiek ezek, mint azok, akik tizenöt nemzedékre vezetik vissza őseiket. A kenguru, melynek többes száma Sipulusz szerint: kendtek gurulnak, Ausztráliában él, mindenesetre jobban, mint mi, szegény, üres erszényű és fiainkat nemcsak nem hordó, hanem még eltartani sem tudó pestiek. Más földrészen nem is fordul elő, amennyiben pedig még előfordulna, hát eltévedt. A kenguru feje hasonlatos a nyúléhoz, persze jóval nagyobb, az egész alakja hallatlanul groteszk, groteszkebb a kis Rotténál is. Járni tulajdonképpen nem is tud, hátsó lábaival ugrál, úgy szökdel, mint a veréb. Ezzel a szökdeléssel persze nem tud oly gyorsan haladni, mint a keleti expressz, de mégis gyorsabb a Rákóczi úton elakadt s húszával egysorban álló villamosnál. A kenguru növényi eledellel táplálkozik és rá vizet iszik. Semmi különös szokása nincsen, nem káros és nem hasznos, párosával vagy kis csapatokban él. Sok öröme nincsen, nem úgy, mint a tigrisnek, amely kedvére kikegyetlenkedheti magát, ami - miként az emberek példája mutatja - hozzátartozik az élet gyönyöreihez, sem úgy, mint a kőszáli sasnak, amely nagy vidékeket beszállva, ha moziba nem is járhat, s a "természetből" jelzésű filmeket meg nem nézheti, azért aránylag elég tűrhető panorámákban gyönyörködhetik - mégiscsak úgy eléldegél a jámbor kenguru, apró kis örömek közt, mint egy csekély nyugdíjára támaszkodó jobbfajta tisztviselő, persze azzal a különbséggel, hogy a kenguru két hátsó lábának alszárán állva, inkább csak erős farkára támaszkodik, ha nem is azért, hogy életét tengesse, hanem csupán azért, hogy el ne dűljön. A szerény körülmények közt szerény életet élő kengurunak csupán vágyai vannak a nagyobb stílű életre; egyszer egy kenguru például, mivel neki teli erszénye volt, magát gazdag embernek képzelte, s odament egy másik kenguruhoz, és így szólt hozzá, erszényéből egyik kölykét előhúzva: - Kérem, váltsa föl ezt a fiúkengurut két leánykengurura.