A játék lényege: vízszintesen és függőlegesen minél több hatbetűs értelmes szót alkotva kell kitölteni betűkkel a 6x6-os négyzetes táblát.

Társasban a legérdekesebb, amikor a résztvevők mindegyike saját (induláskor üres) tábláján dolgozik és a körbenülés sorrendjében egymás után egy-egy betűt mondhatnak. Fontos szabály, hogy új betű csak a korábbiak táblákra kerülése után hangozhat el.

Miután szinte semmilyen előregyártott, vagy vásárolt rekvizit nem kell ehhez a játékhoz, technikai(anyagi) akadályba sem ütközik, hogy a jövőben ott legyen az MTTE versenyeken is.

Nyaraláskor, esős időben, az első "unatkozom" elhangzása után is,
azonnal elővehető néhány üres lap, a játékosok felrajzolhatják rájuk a 6x6-os rácsot és máris indulhat a játék... Körbenülve, egymás után egyenként mondva a betűket, ki-ki oda írja azokat a saját táblájába, ahova neki tetszik, majd jön a számolás... és a gratuláció a "nyelvzseni" győztesnek...

Szólójátékban a betűk véletlenszerűen, a (megoldáshoz elfogadható) szókészletbeni előfordulási gyakoriságával azonos valószínűséggel "jönnek". Könnyítés, ha az egyedüli játékos pl. minden második/harmadik betűt maga nevezheti meg. (A gameren minden 3. betűt.)

Már az első játéknál fel fog merülni a gondolat, hogy
"ha előre láttam volna, hogy 3 db E betűt kapok, akkor bizony inkább másikakat mondtam volna", vagy
"ha tudtam volna, hogy lesz még egy T, akkor bizony máshova teszem ezt az Á-t".
Korrekt persze az, ha én előre tudom, akkor a versenytársaimnak is kell tudniuk (egy fair play versenyben).
Ez így a társasnak is egy újabb érdekes varijához vezet:
Legyen egy második forduló is, amiben tetszés szerint ki-ki átrendezheti a tábláját (mondjuk van rá 10 perc... ezt követően jöhet az újabb értékelés, majd a két pontszám összesítése alapján egy újabb sorrend...).
Közben pedig "felfedeztük a Szókra-tesz feladványváltozatát".

Feladványjátékban egyidejűleg adott a teljes betűkészlet, amiből a maximális pontértékű megoldást kell megtalálni.

Egészen ördögi lesz ez a feladvány-változat annak tudatában, (ha) hogy létezik abszolút hibátlan megoldás is. Ha pl. eleve egy hibátlan elrendezés betűinek az összekeverése adja a készletet...
Szinte bizonyosan nem hibázunk rá az eredeti változatra, miközben végig ott mondogatja bennünk a kisördög: "ez megoldható hiba nélkül is".
Gondoltad volna, hogy ebben a feladványvariban funkcionális szerepet kaphatnak a reklámértékért fizető szponzorok márkanevei? Ha ugyanis néhány szót ismerünk a megoldásból,
akkor már nem teljesen esélytelen rátalálni az eredeti elrendezésre...

Mindegyik variban közös a pontozás jellege: a megoldásban figyelembe vett szavak betűszámának a négyzeteit kell összeadni mind oszloponként, mind soronként. (Többnyire egy-egy vonalban csak a leghoszabb szó számít, de előfordulnak egészen őrült változatok is, amikor egy-egy sorban az összes értelmes szó pontot ér, mi több: akár visszafelé olvasva is..., ráadásként pedig még bejöhet a két főátló értékelése is...).

A gamer-Szókra-tesz professzionális megoldás. Némi kulisszatitok: Szókészlete (többek között) Mikszáth Kálmán és Rejtő Jenő regényeiből indult... és még mindig tovább bővül. Ha lezárják a játékban elfogadott 6-betűs magyar ragozott szavak készletét, nem lesz nehéz rádumálni a fejlesztőket arra sem, hogy a vezérlőprogi által figyelembe vett betűelőfordulási gyakoriságok abszolút pontosan feleljenek meg az alkalmazott szókészlet szavainak. (Szinte bizonyos, hogy pl. a "Q" véglegesen eltűnne. Ebben a játékban, nekem, nem is hiányozna!)

Taktikák, szisztémák:
Ki-ki felállítja a magáét. Feltehetően mást a szóló játékra és megint mást a társasra. Ez utóbbiban igencsak őrült dolgok jöhetnek ki, már akár csak a magányhangzók csatájában is: hiszen ha az egyiknél az Ű, a másiknál a kevésbé "pimasz" O a favorizált...?
Az első partikban szinte félidőig nem hangzanak el magánhangzók, hiszen mindenki tudja : biztosan jönni fognak másoktól is...
A gondolkodás alapja azonban a társasban is némi olyan előzetes felkészülés, mint a szóló játékban.
Kézenfekvő taktika a magas és mély hangzású magánhangzók helyeinek kijelölése a táblán, többnyire a sakktábla színezésével szinkronozó elrendezésben... Társasban is csak akkor jön be, ha mindenki így gondolkodik, szólóban is ritka, hogy fele-fele arányban számíthassunk a magánhangzókra és mássalhangzókra. Ámbár, a saját betűinkkel elvégezhető a kiegyenlítés... Kérdés megéri-e?
Magam, szólóban az alábbi sémát követem (ám a társasban igyekszem nagyon pimasz lenni, kéjesen mondok pl. X-eket):
Szerencsebecslő duplacsavar! Szinte bizonyosra veszem, hogy a 162 összpontértékű megoldásom akkor is összejön, ha az előre felírt 3 db hatbetűs szóba passzoló véletlenbetűket beírom, a magam választottakkal pedig a még hiányzókat pótolom. A duplacsavar abban, van, hogy ezt a biztosnak ítélt esetet kivetítem úgy, hogy: ha nem ragaszkodok az előre lerögzített 3 db hatbetűshöz és gondolkozok is közben, akkor nagy valószínűséggel összejöhet a piros keretes 270 pontos megoldás. Ebből az átlagból pedig, már csak némi szerencse kell ahhoz, hogy 300 főlé kerüljön az összérték...
A bal felső sarok 3x3-asában MEG és EGY viszonylag könnyen nagyon sok féle képpen folytatható és a c3 mezőre kerülő első ritkább gyakoriságú magánhagzó sem túl nagy kihívás a GY-s kezdettel.
Előnye az is, hogy ritkán fordul elő, hogy olyan betűt kapok "kéretlenül", amit épp azt megelőzően magam is kiválasztottam. (A harmadik ábra éppen egy ellenpéldát mutat, amiben bekaptam a negyedik G-t is. Ha ez helyett pl. L lenne, akkor ez a 299 pontos megoldás 12-vel lenne magasabb.)
Némi önbecsapás a dologban, hogy csak akkor indulok neki a megoldásnak, ha az első két véletlen betű eleve illeszkedik a terveimbe. (Pedig hiába kezdődik a véletlen sor pl. 2 db G-vel, attól még a végén bekaphatok egymás után 2 db váratlan Ű-t.)