A dámajátékok olyan kétszemélyes, leütéses táblások, melyekben az ütés az ellenfél bábujának átugrásával történik. Leütésesek, azaz egy előre felrakott kezdőállásból felváltva lépő versenyzők célja: ellenfelüket lépésképtelen helyzetbe hozni (vagy az összes ellenséges bábut leütni, vagy úgy beszorítani a táblán maradó ellenséges bábukat , hogy azok szabályosan már ne léphessenek).

Az alábbi szabály-elemek különböző kombinációi számos dámaváltozatot eredményeznek.
Mielőtt új partnerrel kezdünk játszani, függetlenül attól, hogy milyen néven ismert dáma-variban versenyzünk,
javasolt megállapodni az alábbiakban:

0./ A korongok alaplépései és ütőlépései?
1./ Visszafelé ütés korong esetén: VAN/NINCS?
2./ Az ellenfél alapvonalára kerülő korong üthet-e tovább?
3./ A dáma több üres mezőt átléphet?
4./ A legtöbb ütést eredményező lépést kell-e választani?
5./ A 4. alatti "legtöbb ütésben" pluszként kell-e tekinteni a dámára?
6./ Nyer, vagy veszít az, aki nem tud lépni? (WIN vagy LOSING mód?)

A Táblajátékos "CD"-s üzemmódjában a képre kattintva indul a játék.

A legegyszerűbb szabályokkal, a legelterjedtebb alapvari.
(A Hálón "progi ellen" eddig csak ilyent találtam.)
Lépés/ütés (csak!) átlósan előre. Ütéskényszer van és a megkezdett ütés folytatása (ha lehet, irányváltással is) kötelező. A korong az ellenfél alapvonalán változik át dámává. A dáma egyetlen kiváltsága, hogy visszafelé is léphet/üthet, de különben szintén csak egy mezőt léphet.

"Losing/Vesztéses" dáma-varikban az nyer, aki lépésképtelen lesz.

Induló állásban csak a játékmező középső pontja üres, a többi mezőponton (a játékosok közötti tábla két térfelén elválva) egymással szemben vannak felrakva sötét és világos korongjai. A partit világos kezdi, amikor egyik korongját az üres mezőpontra áttolja. A bábuk minden irányban, a vonalak mentén szomszédos üres mezőkre léphetnek. Ha lehet, akkor kötelező ütni, azaz: az ellenfél egyetlen, szomszédos mezőn álló korongját átugorni és ha lehet, akkor ugyanabban a lépésben folytatni is kell az ütést.

Sokan hiszik, hogy nagyobb táblán nehezednek a játékok, pedig többnyire csak a partik hossza növekedik meg. (A fejlesztő egyik feladata éppen az, hogy optimalizálja a táblaméretet. A jó táblások egészen pici táblán is felcsillantják értékeiket, túlméretezett táblán azonban, szinte mindegyik unalmas lesz.)

Az Alquerque nálunk "12-köves"-ként ismert változatában mások a szabályok!

A bábuk csak "előre" (felülről lefelé, vagy lentről felfelé) és oldalra léphetnek. Az ellenfél térfelének alapsorába jutott bábu pedig, csak ütéssel mozdulhat el helyéről: onnan, oldalirányban már nem léphet tovább, ütni azonban hátrafelé is kötelező, de ütéssorozat nincs, azaz egy lépésben egy korong vehető le.
Ezzel a szabállyal lecsökken a passzív játékosok közöti lépésismétléses döntetlenek száma.
Sajátos (különösen a kényszer-ütéses játékkal ismerkedő kicsik esetén ajánlott) szabály, hogy ha a játékos nem veszi észre ütési lehetőségét, akkor büntetésképpen: ellenfele leveheti azt a bábuját, amellyel ütni tudott volna, sőt még léphet is egyet.

Induló állásban a sakktábla fekete/fehér színezésére emlékeztető elrendezésben vannak felrakva a korongok, amelyek a parti során csak a sötét mezőkön mozognak. A világos mezők végig üresen maradnak. Ezért is terjedt el a pepita színezésű sakktáblamező, de itt a szemben ülők bal keze felé esik a sötét színű mező (a sakktáblán ez fordítva van).

A korongok mindig csak a szomszédos mezőkre, átlós irányban előre léphetnek. Ütni úgy lehet, hogy a mellette lévő ellenséges korongot átugorva, üres mezőre érkezik a korongunk. Ugrani, ütni hátrafelé is szabad (sőt kötelező), de a saját korongot nem szabad átugrani.

A játékban ütéskényszer van, azaz, ha lehet, minden esetben ütni kell. (Lásd, az A-, B-, C-jelű alternaívák közül kötelező az ütésest, sőt a többet ütő C-jelűt választani.) Ha pedig az ütés után olyan mezőre érkezik korongunk, amelyről bármely irányban tovább haladva, további ellenséges korong üthető ki, akkor (ugyanabban a lépésben) az ütés-sorozatot folytatnia kell.
Ha több ütéslehetőség közül választhat a lépő, akkor kötelező azt választania, amivel több korongot üt. (Ennek a többségnek az eldöntésében csak a darabszám számít, tehát a dáma ebben, ugyanannyit ér, mint a közönséges korong.) Lásd, az A-, B-, C-jelű alternatívák közül kötelező a C-jelűt választani.

Ha egy korongunkat a lépés befejezéseként sikerül eljuttatnunk a tábla tőlünk távolabbi oldalára (az ellenfél alapvonalára), akkor az, a következő lépésben, dámává változik. Lásd a C-jelű esetet, amikor az alapvonalból ugyanabban a lépésben tovább halad a korong és csak akkor válik dámáva, ha az alapsoron fejezi be a futását.
A dáma kiváltsága, hogy egy lépésben irányváltoztatás nélkül akárhány üres mezőt átléphet. A dáma mozgása útjában álló magányos ellenséges (akár dáma, akár közönséges) korong átugrással kiüthető, majd a mögötte lévő üres mezők bármelyikén megállítható a dáma futása. (Lásd az alsó ábrán, ezzel a lépésével győz fekete.)

Feladványok, végjátékok + 1 TOP-progi (nemzetközi dáma)

Török Dáma Lépés-ütés: jobbra, balra, előre. A dáma (=itt "vezír") akárhány üres mezőt átléphet, visszafelé is, ha ott egyetlen ellenségest talál, ami mögött van üres mező, azt átlépi (leüti) és landol a leütött bábu mögötti bármelyik üres mezőn.
Az ellenfél alapsorába jutott bábu azonnal dámává változik és abban a lépésben már nem mozdulhat tovább, akkor sem, ha tovább üthetne.

Armerian Dáma Pont, mint a török dáma, de ebben megengedett a lépés átlósan is. (Csak a lépés, az ütés nem.)

Shashki (Orosz Dáma) Az alapvonalról (ha lehet, akkor) kötelező a visszaütés és a dáma tetszőleges számú üres mezőn áthaladhat.

Dame (Német Dáma) Az alapvonalról nincsen visszaütés, de a dáma tetszőleges számú üres mezőn áthaladhat.

Draughts (Angol Dáma) Az alapvonalról nincsen visszaütés és a dáma csak egy mezőt léphet.

Mindegyikben: átlósan előre lépnek és ütéskényszer van, a több priorításával.

Lépés: csak átlósan előre; ütés: csak oldalra és előre (sor-, oszlop-irányban, átlósan nem) történhet.
Az ellenfél alapsorába jutott bábu azonnal dámává változik és abban a lépésben már nem mozdulhat tovább, akkor sem, ha tovább üthetne.
A dáma is csak egyet léphet (mint pl.: a király a sakkban), a kiváltsága az, hogy minden irányban üthet.
Ütéskényszer van, ill.: ütés-sorozat kényszer van, a több ütött bábu priorításával.

"Észak-Keleti" (ezt mutatja az ábra), vagy "Észak-nyugati" átló mentén felálló induló állásból, a legegyszerűbb ("paraszt"-) dáma szabályaival...

Normál lépések: csak előre, de sor- és átlós irányban is; ütőlépések: előre is és visszafelé is, de csak átlósan. A dáma is hasonlóan lép (visszafelé is),de kiváltsága a több mezőn való áthaladás. Itt is ütés kényszer van, ill. szigorúan a legtöbb ütéshez vezető irányt kell választani...

Hatszög-kiosztású táblákon is egészen jól működik mindegyik dáma-vari.

Christian Freeling hatszögesén: a lépés előre (3 irányban); ütés visszafelé is, ütés-sorozat kényszer, a maxi ütés kötelező választásával. (Tehát az alapvonalra érkező közönséges korongból csak akkor lesz dáma, ha nem tud onnan tovább ütni.) A dáma tetszőleges számú üres mezőt átléphet.

A tábla rácspontjai közül a két szélső egy-egy elfoglalandó "nyerőpont".
Induló állásban csak a középső mező üres, attól jobbra 12 db sötét, balra pedig 12 db világos bábu van a rácspontokon. Bármely bábu a vele szomszédos üres rácspontra léphet, ill., a szomszédos/magányos ellensé-gest (vonalban) átugorva leüti. Ütés-, sőt: sorozatütési kényszer van.

Vegyük észre: Ha a nyerőpontokkal azonosítjuk az ellenfél dámákban megszokott alapvonalát, akkor ez egy olyan dáma-variáns, melyben az első dáma megjelenésekor véget is ér parti. Miért ne játszhatnánk a kicsikkel (a táblásokkal ismerkedő kezdetekben) ehhez hasonlóan a többi fenti dáma-változatot is:

csak az első dáma (="királynő") megjelenéséig, akár még valami mesét is kitalálva hozzá...?