Ezekben többnyire, az egyik játékos kevesebb, de nagyobb mozgási szabadsággal rendelkező,
a másik pedig több,
de korlátozott mozgású bábukkal küzd. E játékok versenyszerűségéről nem megfeledkezve, az
(ellenoldalak számbeli különbségére utaló) "előnyadás", kifejezőbb csoport-alkotó jellemző,
mint a típusra gyakran használt "aszimmetrikus" jelző.
Általánosan ajánlhatók a táblásokkal először találkozó-ismerkedő kicsiknek.
Az egyszerű szabályok gyors megértetését mesébe ágyazott kőrítés segítheti, a bábuk itt
(valós, életszerű szerepeket jelképező) libák, rókák, párducok, rablók, várvédők...; a partik gyorsak,
a győzelem többnyire a versenytárs durva figyelmetlenségének kihasználásával érhető el.
Ugyanakkor, logikai igényességét tekintve, egyike-másika, egyáltalán nem is annyira "gyerekjáték".
A tapasztaltabbak számára ezek inkább "egyszemélyes feladványok", mert szinte mindegyikre felállítható
a kezdő (többnyire a védő), vagy másodiknak lépő (többnyire a támadó) játékos biztosan nyerő stratégiája. Persze,
a hibátlan nyerőstratégia megtalálásához a páros játék közbeni elemzéssel könnyebb (és főleg nagyobb élvezet) eljutni,
amikor ellenfelünk/partnerünk, kontrollként, a "másik" szerepében gondolkodik.
"Sok lúd disznót győz", fogalmazza meg az alapötletet a közmondás. Ám ha elkezdjük csökkenteni a disznóval
szemben küzdő ludak számát, az esélyek bizonyosan átfordulnak és az erősebb disznó lesz a győztes.
Ámde e játékokban, eegy ilyen verseny (szinte soha) nem lehet kiegyensúlyozott, bárhogyan is finomítjuk
a létszámarány beállítását. Az előnyöket és hátrányokat módosító fokozatok (pl.: létszám, mozgásirány) ugyanis
csak egész számokban változtathatók. Ha a matematikai elemzés azt mutatja egy adott helyzetre,
hogy 1,23 db bábu lesz egyenértékű 2 db nagyobb mozgás-szabadságú bábuval, akkor ez egész számokkal: csak
százszoros léptékben
valósítható meg: 123 és 200 db bábuval. Ekkor pedig már változik a táblaméret, megváltozik a sarokpontok, szélsőpontok,
középpontok egymáshoz viszonyított aránya, következésképpen megváltoznak az előzőleg pontosan kiszámított esélyek is.
A rejtvényfejtőknek érdekes feladatot kínál ezeknek a peremfeltételek variálása és egy adott
változtatáshoz tartozó értékelés, ill. annak bizonyítása, hogy fordulatosabb, kiegyensúlyozottabb
lett-e vele a küzdelem, vagy csak a partik hosszát növelte meg.
(Pl. a Várjáték "50 támadó - 3 védő"-s változatát. Lásd még: >>>>
előnyadósok)