Három "lerakosgatós táblás" Illés Zoltán gyűjteményéből
Zoli ritkán jár a klubba, de akkor mindig hoz magával valami "odafigyelendőt".
Mindhárom játék elkészíthető saját kezűleg és érdemes is elkészíteni!
CONNECTIONS (kapcsolatok)

Több változatban ismert az a játék, amikor "kígyózó" vonalakat építenek a játékosok egy táblára, valamilyen cél elérésében versenyezve.
Van "területszerző", van "ki tudja a hosszabbat", van "hídépítő" stb.
Az alábbi, mind közül talán a legérdekesebb. Mi több: négyen is játszhatják!

Tom McNamara 1992-ben kifejlesztett játékában, a 81 mezős tábla színezése mutatja az egyenként, felváltva lerakosgatható lapocskák irányítottságát. (Kék is és piros is szabadon tehet a tábla bármely üres mezőjére úgy, hogy a piros vonalak a táblára festett piros pontokat, a kék vonalak a kék pontokat kötik össze.)

Ha négyen játsszák, akkor a szemben ülők azonos színnel és egy csapatban versenyeznek a másik páros ellen, de nem beszélhetik meg közben a lépéseiket. A körben ülés sorrendjében, felváltva, egyenként rakják le a lapocskákat a táblára. Az a páros nyer, akinek előbb sikerül: vagy egy folytonos saját színű kígyóvonallal összekötnie a tábla két szemközti oldalát (pirosnak a piros széleket, kéknek a kék széleket), vagy egy saját színű zárt hurkot alkotnia.

A fenti ábrán mutatott állásban az éppen lépésre következő nyer. Piros két helyen is zárhat hurkot, kék egy pici hurkot tud bezárni, vagy berakhatja az összekötő hídja utolsó elemét.

.

Miután a játékban letett bábuk (lapocskák) a parti végéig a helyükön maradnak, egyszerűen játszható papíron, két különböző színű ceruzával is.

A tábla bármilyen rajzoló-progival elkészíthető, de a mellékelt kicsinyítésre klikkelve, nyomtatható doc-file-ben letölthető és sokszorosítható. connect.zip kb.4 KB)

VENICE CONNECTION

Alex Randolph kétszemélyes stratégiai játéka az 1996-évi Nürnbergi játékkiállításon nem véletlenül kapott különdíjat.
Maga a játék is szuper és a velencei lagúnákat idéző kivitele is kellemes élményt ad…

A készlet mindössze 16 db teljesen egyforma lapocskából áll, melyek egyik oldalán "átmenő egyenes", a másikon "forduló sarok" található.

A lépésre következő vagy 1 db, vagy 2 db, vagy 3 db lapocskát (azokat tetszőlegesen választott lapjukkal felfelé) tesz az asztalra, az alábbi három szabályt betartva:

a./ a lerakott lapok legalább egyik oldalukkal érintkezzenek.

b./ ha három lapot rak, akkor azok egy sorban legyenek

c./ a lapokra festett vonalak (a még hátralévő további lerakásokkal) zárt hurkot alkothassanak.

Az nyer, aki úgy tud lerakni, hogy a hurkot bezárja -a lerakott lapok számától függetlenül-.

Pontosító magyarázatra, tán csak a c./ alatti szorul:

Lerakás után, ha a másik játékos kéri, akkor be kell bizonyítani, hogy a maradék lapokkal még bezárható a hurok. Ha ez nem sikerül, akkor a hibásan lerakó vesztett.

 

Mivel itt sem mozdulnak el a már lerakott bábuk, ez is játszható kockás papíron ceruzával. (Különböző szín sem kell hozzá.)

Lásd mintaként: A bal oldali 3 db függőleges kezdés már meghatározza, hogy csak egy 4x4-es alakzatban születhet zárt hurok. Persze mind a négy mutatott (tükrözött) verzió lehetséges.

A játék feladványjátékként is ajánlható. Az egyik játékos felállít egy elrendezést, melyben a soron következőnek a nyeréshez vezető kulcslépést kell megtalálnia…

Három feladványban könnyítés:

az 1-ben 1 db, a 2-ben 2 db, a 3-ban 3 db lapocska megfelelő helyre rakása hoz majd győzelmet a lépésre következőnek

a megoldások

TOP IT ("többről-többre")

 Feltehetően német fejlesztésű gyerekjáték, ami "olyan jól sikerült", hogy felnőtt társaságban is sikerre számíthat… A kellékeit (tartósabb használatra) picit munkásnak tűnik elkészíteni, de az első néhány parti után belátható, hogy nem volt felesleges…

Kartonlapból, vagy filcből, nemezből, stb. (amiből négy különböző színt tudunk szerezni) készítsük el a négy 8-8 db-os készletet!
Ha elkészült, vegyünk még elő papírt, ceruzát és négyen, "mindenki-mindenki ellen" alapon máris játszhatunk. (Az ábrán jelölt idomosztások csak a szerkesztés/méretek egyértelműsítését szolgálják, a számozást viszont javasolt feltüntetni mindegyik elemen.)

A játékosok a körbeülés sorrendjében egy-egy tetszőlegesen választott idomukat rakják le az asztalra, mindig úgy, hogy a már lerakottak legalább egyikével teljes oldalukon érintkezzenek. (Tilos a részbeni, vagy egészbeni fedés és a nem azonos hosszúságú oldalak találkozása.)

Mindegyik lerakás után, egy (játékosonként vezetett) táblázatba, fel kell jegyezni a "lépés" értékét, azaz: a lerakott és azoknak a már korábban lerakott idomoknak az értékösszegét, melyek oldalaival (mindig teljes hosszon) az újonnan lerakott érintkezik. Amikor már az összes elem beépült az alakzatba, a lépésenkénti pontok összege alapján alakul ki a játékosok eredménysorrendje, úgy, hogy az elsőként lerakó (egyértelmű hátrányának kiegyenlítésére) +7, a második +3, a harmadik +1 pontot kap még a partiban szerzettekhez.

(Megjegyzés: A játék eredeti szabályában a kezdő dupla pontot kap. A kísérletező kedvűek próbálják ki így is és a fenti -néhány parti tapasztalata alapján- javasolt módon is!)

Több esetben is eldöntheti a partit a következő szabály kihasználása: A parti során egy alkalommal, lerakás helyett, a soron következő kiválaszthat egy "nagy" elemet (vagy a nagy négyzetet, vagy a hatszöget, vagy a nagy háromszöget), de soha nem a saját színűt, amelynek oldalaival érintkezők pontértékeinek összegét kapja abban a lépésben. A kiválasztott "nagy" elemet célszerű (pl. egy gyufaszál ráhelyezésével) megjelölni, mert azt később másik játékos már nem választhatja.

 Pl.: a mutatott állásban piros következik és ha lerakás helyett, a kék hatszöget választja (erre teszi fel a gyufaszálját), akkor 7+3+3+2+6+5=26 pontot kap.