Sokan tudhatják, legfeljebb nem "tamba = térbeli amőba" néven ismerik. (Nem is ez az első és nem is ez az utolsó olyan régi játék, amit új feltalálók, újra kitalálhattak.)

(Nézzük például a NIM-játékokat! Egy olyan mezőnyben, melynek versenyzői nem jutottak még el a biztosan nyerő stratégia felismeréséig, egy többfordulós partikból álló bajnokság "csak a trükköt ismerő külső szemlélő" számára lesz komolytalan, a résztvevők élvezni fogják és a győzelmek valódi sikerélményt jelentenek számukra.)

Ha ez pusztán a szponzor érdekének kérdése, akkor egy köpőcsészéket gyártó multi-cég által országosan meghirdetett "távolba hegyeset köpő" verseny szervezésében/lebonyolításában is részt vállalnánk? Miért ne, ha megfizetik? A magam részéről tolerálom ezt a visszakérdező választ, de a következményeket is átlátó nívó felett, már felelőtlennek minősítem. (Persze tudom, ha mindenki így gondolkodna, akkor komoly munkaerőgondban lennének pl.: a kereskedelmi televíziók.)

Mondhatnánk azt is, hogy a piacgazdaság törvényei itt is működőképesek, azaz: majd az aktuális kereslet/kínálat eldönti, hogy melyik táblásból szervezett versenyre lesz érdeklődés.
Ámde, hogyan dönthet jól az a vásárló, aki nem ismeri a kínálatot?
Mindennapos tapasztalatom, hogy nemcsak a játékokat vásárlók nem ismerik a táblás kínálatot, de maguk az eladók sem (többnyire "gőzük sincs arról, hogy egy-egy áruként kínált játékkal mit is lehet csinálni"), mi több: sajna, sokszor még azok sem, akik valamelyik ilyen játékból versenyszervezésbe fognak. Bemutatóimon döbbenetesen ritka (tán, ha 1-5 % !!!) az olyan szülő, pedagógus, szabadidő-szervező, aki egy-egy logikai-táblás újdonság játékszabályait képes is továbbadni a környezetének. (Ki ne tapasztalta volna egy-egy eredendően új ötleten alapuló játékkal való ismerkedés értelmezési nehézségeit? Szinte mindig akad egy apró kérdésünk, amire -négyszemközt állva az írott játékszabállyal- nem kapunk választ és elbizonytalanodunk.)

Például, Gyula ráérez a Pylos kombinácós lehetőségeire. Még tán megtanítja rá néhány ismerősét is, aztán többnyire magára marad. A környezetében mindig nyer és előbb-utóbb senki sem fog már kiállni ellene. Pedig, ha tudná...: a szomszéd utcában lakik Péter, aki szintén régóta nem talál már magához méltó ellenfelet... pedig ő már a gobblet-tel is megismerkedett, ami feletti örömét szívesen megosztaná az ilyesmik iránt érdeklődőkkel...

Az egy dolog (és persze azért is köszönet), hogy (pl.: 2004-re, 4000 Ft) tagdíjat befizet a kasszába.
Ami viszont, tán még fontosabb: "hozzon magával még egy embert!".
Pontosabban: ne is elégedjen meg eggyel, hanem folyamatosan terjessze mindazok körében, akiket érdekelhet: "van egy pont" (internetcím, telefonszám, postacím) ahol a logikai- és táblás játékokat kedvelők, az ilyen témájú újdonságok és rendezvények iránt érdeklődők, a netán versenyezni is szándékozók összegyűlhetnek. Egy "magyarul beszélő" szakmai centrum, ahol az a cél, hogy összegyűjtsék "szellemi örökségünkből" a legérdekesebb logikai és táblás játékokat, bemutassák az újdonságokat..., szellemi muníciót és hasznosítható ötleteket kínálva mindazoknak, akik gyerekekkel, fiatalokkal, a szabadidő hasznos eltöltésével foglalkoznak.
Ha lesz elegendő kitartásunk kivárni, amíg (a megfinanszírozhatatlan reklámköltségek nélkül is) minden érdekelthez eljut a híre létezésünknek, akkor ezzel nemcsak mi alapítók nyertünk, hanem...

Már kezdetben kellenének olyanok, akik egy-egy játéktípust jól megismernek, akik köré elemzők, mesteri szinten játszók csoportosulhatnak, akik az adott játék nemzetközi "mozgolódásait" követik..., és ezzel, az adott játékcsalád hazai szervezési-szakmai centrumát képezik. Egy-egy szakmai centrum feladata elkészíteni mindazokat a segédleteket, útmutatókat és ajánlásokat, amik a versenystandardokat biztosítják, az országos versenyeket kiírják, a felmenő rendszer szabályait összeállítják...
Egy ilyen centrumot alkotnak már ma is a tantrix-osok és alkothatnának az (eddigi versenyek során sikerrel bizonyítottak, a "verhetetlen") amőbások, vagy a bevezetőben említett Tamba-Bajnokság legjobbjai. Különösen akkor, ha szakmai vezetőik ki-ki kacsintgatnának az adott játék többi változatára és felkarolnák a "rokon"-játékok szakmai életét is.
Magam pl. a Tantrixot "divatba hozott" játéknak, az Amőbát "általánosan ismert" játéknak tekintem.
Nem félreértendő! Mindkettő kitűnő adottságokkal és lehetőségekkel rendelkezik az én megítélésem szerint is. Ám, (véleményem szerint) a fent felsorolt mintegy 30 féle játék "szabad versenyében" hosszabb távon nem tudnák tartani jelenlegi "kiemelkedő" sikerüket, mint versenyezhető táblások.
Úgy gondolom, hosszabb távon a ma "csak" amőbázók, vagy "csak" tantrixozók újabb, más kedvenceket is felvesznek majd játékpalettájukra... (lásd pl. a Pente-t , vagy pl. a Hex-et, amelyeknek úgyszintén gyülekezik a nemzetközi versenymezőnye...)

Már kezdetben kellenének helyi klubok, olyan centrumok, ahol időnként összejöhetnek a logikai és táblás játékok kedvelői. Függetlenül a játéktípustól! Tapasztalatom, hogy aki az egyik ilyen játékba beleszeretett, az megismerve hasonlókat, egyre több kedvencet fog találni közöttük. Úgy becsülöm (általánosítva tapasztalataimat), hogy egy "csak" amőbára szakosodott klub hosszabb távon már unalmas és kevésbé lenne képes változatosan igényes programot kínálni, egy olyan klubbal szemben, ahol más ilyen játékokkal is foglalkoznak. Egy, a kezdetben amőbások által létrehívott, klub a többi táblás játék szakmai centrumai által közzétett standardok, ajánlások, módszertanok segítségével jó muníciót kaphat ahhoz, hogy az adott helyen önálló jogi személyként is életképes, játékos egyesületté nője ki magát.

Egy-egy ilyen klubot ma, leginkább, egy-egy erre vállalkozó iskola körüli szerveződésben tudok elképzelni. Nem kell hozzá különösebb képzelő erő, hiszen -szórványosan bár, de- működnek ilyenek az országban.
Az idei országos Tamba-bajnokságot megnyert hejőkeresztúriról például éppen most értesültem, hogy már hatpróbás versenyeket is szerveznek... Kézenfekvő ugye, hogy az lenne az igazán érdekes, ha egy másik ilyen klubban sem lenne ismeretlen ennek a hatpróbás versenynek a repertoárja... ha pedig..., akkor nem természetes igény, hogy a két klubból legalább a legerősebbnek bizonyult játékosok megmérkőzzenek egymással?

Ha az MTTE játékcsaládonkénti szakmai centrumai jól használható segédleteket készítenek, akkor ezek a már létező és remélhetően alakulgató klubok át fogják venni és követni fogják a legtapasztaltabbak által összeállított standardokat, ötleteket, módszereket..., létrejönnek a tapasztalatok megosztását lehetővé tevő fórumok, stb.
Az Internet segítségével bárhova eljutnak e segédletek és így: a határon belüliekkel egy időben alakulhatnak meg ilyen játékos klubok a szlovák, az ukrán, a román, a délvidéki magyar iskolákban is... és akár tán már jövőre, vendégül láthatjuk a legeredményesebb játékosaikat egy "összmagyar táblajátékos bajnokságon".
Ha már iskolai klubban gondolkozok és mert feltehetően gyakorló tanárok egy-egy klub vezetői, kétszintes versenyrendszert javasolnék. Egy-egy klubtag kapjon olyan igazolványocskát, amiben mindegyik (a versenyekbe bevont) játék fel van sorolva és így játékonként bejegyezhető az elért tudás-szintje. Ezt, már az MTTE első szervezésekor is hasonlóan gondoltuk. Ha normatív irányelveket rögzítünk játékonként egy-egy tudás-szinthez, akkor nemcsak hangzatos, de tartalommal is bíró címeket jegyezhetünk be ezekbe az igazolványokba: 100-as, 500-as, 1000-es, 5000-es szintű amatőr versenyzői fokozatokat (,a számokkal arra utalva, hogy kvázi mekkora számosságú átlagos mezőnyben lenne képes diadalmaskodni).
A másik (felsőbb/mesteri) szintet pedig az 1000-es és 5000-es fokozatot elértek számára kiírt professzionális versenyek jelentenék. Játékonkénti Élő-féle ranglistával, internetes és élő bajnokságokkal, stb.
(Lásd majd részletesebben a Közgyűlésen.)