Hogyan is játszák általában az Amőbát? Végy egy négyzethálós lapot! Egyik játékos X, a másik O jelet rak, felváltva, egymást követően, lépésenként tetszőlegesen választott mezőre… Ha egyiküknek sikerül vonalban öt jelét egymás mellé raknia, akkor körbekeríti a használt táblarészt és picit távolabb egy új partit indít. Innen is kapta a találóan szép nevét a játék: a lejátszott partik körberajzolt képe amőbaszerű alakzatokat mutat a papiron.

Némi gyakorlattal a "jobbak" gyorsan észreveszik, hogy az X-el kezdő mindig nyerni tud pl.: az ábrán mutatott valamelyik kezdéssel. Ezt követően, számukra az Amőba elveszíti vonzerejét, mert a kezdés jogán dőlnek el a partik, hiszen a kettő közül valamelyik állást mindig létre tudja hozni a kezdő lépő.

Vezessünk hát be egy olyan szabályt, hogy legyen tilos a kezdő lépő két bábuját átlósan egymás mellé rakni! Kézenfekvően pl.: a kezdő második bábuját csak legalább két üres mezőt kihagyó távolságban rakhassa le. Magam, nem vagyok erős játékos, ezért egy jól játszó amőbaprogit indítottam el egy olyan állásban, amikor a második lépő kihasználva a kezdőt sújtó korlátozást, gyakorlatilag egy másik partit kezd el a nyitástól távol, amelyben viszont ő lesz a kezdőlépő, ám nyitáskorlátozás nélkül. És láss csudát! Előfordult, hogy ezzel a trükkel a második lépő nyert, amikor a nyitást környékén kiegyenlítetté tudta tenni a küzdelmet és áthelyezte a csata menetét az általa kezdett táblarészre.

Úgy tűnik tehát, hogy csak a kezdőlépő korlátozása végtelen táblán, mintha a másodiknak lépőt juttatná előnyhöz. Ha azonban lehatároljuk a táblaméretet, pl. 10x10-re és kötelezővé tesszük a középen való kezdést, akkor a második lépő már nem lesz képes egy ilyen "partiban egy másik parti" kezdésére, melyben ő lesz a kezdőlépő. Ekkor viszont az fordulhat elő gyakran, hogy egyik játékos sem tud ötös vonalat elérni a kicsi tábla megteltéig.

Okoskodásunkban észrevehetjük, hogy a nyerési esélyek kiegyenlítéséhez meglehetősen durva szabályozást használtunk: joggal kérdezhető: miért nem 1, vagy 3 üres mezőt kell kihagynia a kezdőnek? Vagy: mi van ha a táblaméretet picit nagyobbra választjuk.

A választ a leggyakorlottabb játékosok az un. "SWAP"-kezdés kitalálásával adták meg. Ennek lényege, hogy a kezdőlépő letesz egy 15x15-ös táblára három bábut: két sajátot (feketét) és egy ellenségest (fehéret, ill a képen pirosat). Ezt követően, ellenfele eldönti, hogy fehérrel kíván-e játszani és ekkor ő rak egy fehéret tetszőleges helyre, vagy inkább feketével játszik...

Hogy is van ez? A lényege hasonlít az "igazságos" felezéshez: Az egyik felez (ezzel azt állítja, hogy a két fél azonos értékű), a másik választ (és ha mégis a kisebb jutna neki, akkor ugye csak önmagát szidhatja: miért nem a másik mellett döntött.)

Véleményem szerint azonban, a versenyzők közötti tudáskülönbséget felnagyítja a SWAP-kezdés. Gyenge tudásúak között pedig -akik képtelenek megítélni, hogy négy bábu szinte tetszőleges lehelyezése után melyik lesz előnyben- erőteljesen szerencsefüggő lesz a választás. Hacsak! Hacsak nem bízzák magukat a nagytudású "profikra", akik kvázi kiegyenlített kezdőállást ajánlanak, melyekből a folytató kezdőnek is és a második lépőnek is azonos lesz a nyerési esélye. (Magam gyakran mondogatom: szinte minden kétszemélyes stratégiai táblás játék úgy a legváltozatosabb, ha a kezdőállást a versenyzők egyenként lerakott bábukkal alakítják ki. A játékszabályokban leírt kezdőállásoknak fontos funkciójuk, hogy egyenlő esélyeket biztosítsanak. Ha pl. két sakkjátékos között nagy a tudásküönbség, akkor a kezdőállás közös, -egyenként-lerakosgatott-, kialakítása után néhány lépésben nyerni fog a jobbik, azaz magára a lényegi játékra szinte nem is kerül sor.

Nos! Mi is az a RENJU? Az Amőbában is léteznek kielemzetten azonos nyerési esélyt hordozó állások, egyetlen kis hibával: az elméletileg tökéletes kiegyenlítéshez (finomszabályozásként) picit még le kell korlátozni kezdőlépő parti közbeni támadási lehetőségeit... (Nem támadhat két nyitott egymást metsző hármas vagy négyes vonallal és pontosan öt bábujából kell állnia a nyerővonalának.)

Kevésbé gyakorlott játékosok számára azonban ennek a (fent zárójelezett) finomszabályozásnak az elhagyásával fennmaradó esélykülönbség észrevehetetlen, azaz marad a lényeg: a kiegyenlített esélyű hárombábus kezdőállás... A két ábrán a 15x15-ös tábla közepén áll a vastagított X, mellette O és a harmadik X bábu helye a vékonyak közül szabadon választható…

Ha ezen kezdések valamelyikéből indulnak a partik, akkor elkerülhető, hogy már az első lépés megtételekor behozhatatlan előnyhöz jusson az ellenfél. (Már pedig, mindig a kezdés nehéz! Ha biztosan tudjuk, hogy már az első lépéssel nem követtünk el hibát, élvezetesebb lesz a folytatás. Gondoljunk csak a feladványokra! "Sötét lép és a második lépésben mattot ad." Miért is kedveljük őket? Mert az adott állásban -két lépésre a végétől- már a kezdőknek is jönnek gondolatai…)

Az, hogy a mutatott kiegyenlített kezdőállások közül melyikben indul el egy parti: a professzionális szinten játszók egy kezdési "ceremóniával" döntik el… és ők betartják a kezdőlépő játék közbeni korlátozását is. Ezekkel a szabályokkal kiegészített játékot hívják Renjunak! Ugye nem is olyan ijesztő? [Nagylaci]
Lényegretörőbben, részletesen lásd a renju.hu -n.

Köszönet Kiszeli Ákosnak, a renju.hu szerkesztőjének a fentiekhez írt alábbi kiegészítéseiért.


" ... egyébként a Renjuban, az eredeti RIF nyitási szabály kicsit kezd már "idejétmúlt" lenni, mert a topjátékosok között a nyitások 90%-a (annyira kielemzett, hogy) már használhatatlan. Ezért is terjednek az újabb nyitások:

-Sakata: Lényege hogy a kezdő felrak 3-at, a másik 2-őt hozzáad, és ezután a kezdő dönti el melyikkel folytatja.

-Yamaguchi: Ez egy nagyon érdekes nyitás... A kezdő az első 3 lépés lerakása után, egyúttal megjelöli, hogy az 5. lépésben hány alternatív lépést kell majd megadni...; így a Renju-nyitások elveszett 90%-a játszható lesz...

-5Revers: Az első 5 lépésben bármikor lehet színt cserélni

-Taranikov: Ezt sajnos még részleteiben én sem ismerem..."