a "magyar" Malom (Dr. Tichy-Rács Ádám ötlete)

Gyakorlott játékosok között többnyire eldöntetlenek a partik,
ám időkorlátosan játszva, el-el tévedhetünk egy-egy furmányosabbnak tűnő táblán...
Különösen akkor, ha minden parti előtt véletlenszerű a táblaválasztás...

Egy 7x7-es négyzetes rácselrendezésen, úgy jelölünk ki 21 db mezőpontot, hogy vízszintesen is és függőlegesen is 3-3 db essen egy vonalba. Ezek, rácsirányú összekötései lesznek a "lerakosgatás" utáni játékszakasz "közlekedési útjai", amelyeken vízszintesen is és függőlegesen is, mindig mezőponttól-mezőpontig tolhat-ják el bábuikat a versenyzők.

A játékszabályok a tradicionális malomhoz képest változatlanok.
(7-7 bábuval, kevesebb lesz a beszorításos győzelemek előfordulása.)



Egymás bábuinak beszorításában és/vagy kiütésében versenyeznek a játékosok, három szakaszban:

1. Előbb, felváltva, egyenként rakják a táblára bábuikat, majd

2. váltott tologatások útján próbálnak hármas malmot kialakítani. (Saját bábuikból egy tetszőlegesen választottat a szomszédos szabad mezőre tolhatnak át.)

Ha valamelyik játékosnak (akár a lerakások, akár a tologatások során) sikerül malmot alkotnia (azaz három bábuját egy vonalra állítania), akkor levehet egyet ellenfele bábuiból, kivéve az éppen malmot alkotó, ütés elleni védelmet élvezőket.

3. A harmadik játékszakaszban, amikor már valamelyik játékosnak csupán három bábuja marad: még egy esélyt kap a kiegyenlítésre azáltal, hogy tetszése szerint (ugrásokkal is) mozoghat a táblán.
Eldöntetlen a parti, ha a 3. játékszakaszban egymást követő 13 (!) lépéspáron át változatlan a táblán lévő bábuk száma.

A tradicionális és néhány ismertebb tábla:
(A jobb alsó sarokban, gyakorláshoz egy feladvány: az nyer, aki lépésre következik.)