Táblajáték-suli (5.) a PYLOS

...

"Egy nagy és egy pici hibája van ennek a játéknak. Nagy hiba, hogy nem mi magyarok találtuk ki, kisebb hiba, hogy nem tőlem jött az alapötlete" (Nagylaci)

Egyébként talán a legtöbbet ígérő táblás játék. Igényes kivitelű változataiban önmagában kellemes kézbe venni a golyókat, a táblán magasba törő építkezés pedig a legkisebbek érdeklődését is felkelti.
Jó eszköz arra, hogy megtanítsuk: "várj a sorodra! Egyszer te, egyszer én..."
Fokozatosan adagolhatók a szabályok, mi több: annyira ésszerűek, hogy magunk is kitalálhatnánk őket.

A kiscsoportos óvisok először csak építsenek! Hány parti után veszik észre, hogy mindig a kezdőnek fog előbb elfogyni a golyója? Aztán jönnek a csalafintaságok: "Akkor (mindig) kezdjél te!", "Te jössz!", "Miért nem tettél?" Hamar kitalálják: minél többször sikerül rádumálni a másikat, hogy ő következik annál jobban fogy a golyója...

Visszavétel nélkül, csak a "felemelős" szabállyal még (ált. isk.) első-másodikos szintig kielégítően érdekes a játék, de az is várható, hogy parti közben továbbfejlesztési ötletek születnek.
Akkor csodálkozunk rá igazán a saját négyest követő levételi szabály funkcióira, ha magunk is próbálunk némi bonyolítást vinni a játékba. A levételi szabály részben együttműködésre ösztönöz, részben a stratégiai játékok alapeszközét a kényszerítőzést hozza be a játékba. Egyszersmind kiegyenlítő hatású: akinek sok bábuja van a táblán -aki vesztésre áll-, az többnyire könnyebben alkothat visszavételt megengedő négyest.

"Gyerekjáték!" legyintenek bemutatóinkon a felnőttek, de akik megállnak nézelődni egy-egy gyerekpartinál nemigen állják meg, hogy ne adjanak (kéretlen) tanácsokat a játékosoknak.
Majd leülve egy táblához, ritkán állnak fel egy órán belül...
Abban pedig, hogy kezdeni, vagy másodiknak lépni előnyösebb a PYLOS-ban, még most is megoszlanak a vélemények...

Mindez, itt, persze, kedvcsinálónak sok, elemzésnek kevés. Nézzük inkább a játékot!


Az induláskor üres táblára felváltva egymást követően tetszőlegesen választott helyre, teszik le egy-egy golyójukat a játékosok. Abban versenyezve, ki tudja tovább folytatni az építkezést, az alábbi két spórolási szabály szerint:
1. Magasabb szintre áthelyezhető egy, már a táblán lévő saját golyó is. (Aki így tesz, annak a táblán kívül megmarad 1 db golyója.)
2. Ha pedig négyzet-alakban sikerül letenni 4 db saját golyót, akkor max. 2 db saját golyó visszavehető a tábláról.


...lásd a teljes partit

részletesebben lásd: PYLOS-versenyszabályok

Sajátkezűleg:
Volt rá példa, hogy a húsvéti locsolkodáskor öszegyűjtött tojásokkal, 4x4-esre levágott tojástartón játszották... Vagy strandon, vízparton száraz és vizezett homok-golyókkal... Iskolákban rágógumi-, vagy gyurmából készített golyókkal... (Nemcsak a kezedben olvad, egy papirlapra rajzolt mezőn is megtapad.)
Egy "szakmabeli" biliárd-golyókból készítette el a család kedvenc (generációs) játékát...
(Apropó generációs játék! Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a mind drágább és nem ritkán hamar elromló, vagy megúnható játékok megvásárlását. Ám egy-egy míves, szép kivitelű stratégiai táblás magasabb ára láttán gondoljunk arra: unokáink is örökölni fogják... Emlékezzünk például arra az örömre - már akinek volt ilyen élménye -, amikor a leendő nagyi elővette féltett kincsei közül a kamaszkorunkban eldobott kedvenc macinkat...)

Hat év kellett ahhoz, hogy elkészüljön az első "ellenlépő" PYLOS-progi!

Az "elkészült" persze némileg túloz, van még mit javítani, csicsázni, okosítani-gyorsítani, szolgáltatást-bővíteni rajta. Mondjuk azt: játszik olyan jól, hogy játéktudásunkat megmérethessünk vele. A fejlesztő Jergler Csaba ígéri a folytatást, amivel ha elkészül egyedüli csemegét, igazi unicumot kínál.

(Sok helyütt leírtam már: a stratégiai táblások gazdag kínálatából csupán alig tucatnyira és többnyire csak a legdivatosabbakra található jól játszó progi az Interneten. Ennek az egyik oka talán az, hogy játszó algoritmust írni más, mint például egy ügyviteli folyamatot gépre vinni. Kell hozzá valami több, mint a progizószakma ismerete. Ez a többlet - bár kifejezetten emberi -, mintha napjaink pénz után rohanó, harsogó reklámokkal irányított fogyasztói világában egyre kevesebbek adottsága lenne: a kreativítás.)