Az általam ismert legnehezebb Tetris-vari, egyetlen hibával:
az indulásnál túl gyorsra állította az időt a progizó.(*)
Kell vagy öt-tíz nekifutás ahhoz, hogy a Ctrl-billentyűs forgatás hasznosságát megtapasztald.
(Ez nélkül nem is lenne érdekes!)

(*) A >>>Tetris volt az első számítógépes pontgyűjtögetős. Egyszersmind, iskolapéldája a rászoktatós-manipulációnak. Lassan indulva, a kezdőknek is sikerélményt ad..., aztán: minél nagyobb gyakorlatot szerzel benne, annál nehezebb abbahagyni. Ám, az újabb rekordok varázsa közben, kevesek veszik észre, hogy
ez már nem az "egyszerűtől a bonyolultig" séma, csupán a progizó manipulál: mielőtt megúnnád a már kiismertet (és persze egy újabbra váltanál), az alapötletnél már nem sokkal érdekesebb reflex-játékká gyorsítja...

Magam is érzem az ellentmondást: a körkörössel az a bajom, hogy nem lassan kezdődik..., a klasszikusokkal meg az, hogy a lassúról felgyorsulnak? Igen. Az előbbi kizárja az élményből a kezdőket, a másik viszont pont a profikat vezetheti félre: sok olyan játékok szerveznek világversenyeket, amik alapvetően erre alkalmatlanok. Nagyon rövid egy emberélet a világ csodáinak felfedezéséhez..., szűkebben: egy-egy játékba túl hosszú ideig belefeledkezve: sok-sok más (talán még érdekesebb) megismerése marad el...