Több szempont is kínálkozik a táblás játékok áttekintő rendszerezésére.
Magam, úgy próbálkoztam, hogy a rendezés ne öncélú legyen, hanem adjon segítséget a sokaság különböző mélységű felfedezésére. (Kézenfekvően: gondolhatunk "Ha kedd van ez Belgium" ma már szlogenné vált című filmre. Az idegenvezető előválasztott gyorsprogramját követve átrohanhatunk Európa legfőbb nevezetességein, aztán persze következhet a szűkebb területek részletesebb felfedezése...)

Régóta foglalkoztat az a gondolat is, hogy hasonlóan pl. a "kis növényhatározóhoz", egy adott játék jellemzőit firtató kérdésekre adott: "van/nincs" válaszok alapján eljuthassunk a játékcsaládhoz, típushoz és azon belül a konkrét játékot azonosító névhez.
(Mintha "igen/nem" válaszos kitalálósban -barkochbában- állítanánk fel egy célirányos kérdéssort -Ütéses?, előnyadós?, átugrálós?, négyzetes tábla?, lépéskényszeres?, kezdőállásos?, beszorítós?, stb. Hány következetes kérdéssel juthatunk el a konkrét játékhoz? Szórakoztató csoport-játék: nemcsak érdekes kipróbálni, de tanulságos is lehet egy-egy saját logikai elágazásfa felépítése.)


Ha a rendszerezéshez, csoportok képzéséhez szemléletesen: papíron-ceruzával halmazokat jelző köröket rajzolunk, figyelembe véve közös részeket, az elkülönítő sajátosságokat, a részhalmazokat..., akkor az ábránk térképhez fog hasonlítani...

Legyen hát ebben az ábrázolt a játékvilágban egy táblajátékos birodalom, a hasonló jellemzőjű játék-városokból, játék-falvakból alkotta megyékkel-tartományokkal, a rokonkapcsolatokat kifejező úthálózattal... és persze tekinthessünk ki a szomszédos birodalmakra (pl. a labirintus-országra, rejtvény-tengere, logikai feladványok óceánjára, kártya-, dobókockás-, nyelvi-, stb. játékok fejeldelemségeire, császárságaira...)
A célkitűzés, így, játékosan teljesül.
Egy ilyen feltérképezett birodalomba érkező "idegen", az erre rászánt idejétől függően, választhat az ajánlott túrista-útvonalak közül: párnapos gyorsismerkedéstől egészen az esetleges "tetszik-itt maradok" letelepedést megelőző, a részletekben is árnyalatokat felismerő mindennapokig.

Fentiekből is kiindulva a térkép megyéinek elhelyezése célirányosan önkényes. A síkban megjelenített ábrázolás persze nem teszi lehetővé, hogy vakamennyi "rokon" közvetlenül szomszédos legyen! Ám, a térkép-analógia nyújt még néhány, a megyébe-rendezésen túli lehetőséget: "lerakosgatós" nagyalföld, "átugrálós" délvidék..., vagy például az élő lakosságot tekintve: a "nemzetiségi sajátosságaikat" őrző járások lakói a szabad költözés és vegyes házasságok révén keveredve, kölcsönösen hozzák hagyományaikat és jó tulajdonságaikat a közös életbe...

Mindez persze, leginkább azok számára nyer szélesebb értelmet, akik sok-sok féle játékot ismerve, tudnának példákat sorolni ezekre az analógiákra. Egyik, igencsak jellemző példa a zillisek között megtalálható, Roland Johansson: "Black & White" játéka: egy picit amőba (vonalötös nyer), egy picit dáma (lépés-szabálya: szomszédos mező, ill. átugorhat egy ellenfelet, az ugrás-sorozat kötelező) és egy picit reversi (az átugrott ellenfél színt vált). No, akkor most, hova helyezhetnénk el ezt a játékot a térképünkön? (Én, a "színváltós" jellemzőjében látom azt a dominanciát amitől igazán érdekes ez a játék.)
Egy-egy játék helyének meghatározása a birodalomban nem feltétlenül egzakt, de egy jól definiált rendszerben meghatározhatók "forrásai", "rokonai", az azokhoz újat/mást hozzáadó tulajdonságai. Gondoljunk csak az Egyesült Európára! Egy, pl. hazánkból kiutazó, Párizsban munkát találó, örmény származású papa és Tahitiről áttelepülő feleségének gyermekei francia állampolgárok lesznek..., vajh' melyik származási kötődésük lesz domináns? És az unokákban? Egy biztos: tudjuk, hogy vannak franciák, tahitiak, örmények, magyarok...
... mint, ahogy, vannak a táblajátékokban: malmok, dámák, halmák, vonalnyerősők, színváltósok, előnyadósok...


A térképen jelzett piros túravonalon haladva: a táblások típusai; a zöld túravonalon pedig: (a határos területekről átnyúló) egyszemélyes eleme-játékok főbb típusai egy-egy jellemző játék kipróbálásával járhatók be...






A Táblajátékos Birodalom megyéiről:

Határok-átfedések-szomszédok (16 megye)

Persze, szinte valamennyi kétszemélyes stratégiai táblás játék leredukálható kicsiknek is ajánlható kisebb méretű táblára, egyszerűsített játékszabályokra, de három, jellegzetes fejlődési fokozatot mutató, kisgyermekkori játéktípus nemcsak közvetlenül határos a Táblajátékos birodalmunkkal, de az ide sorolható játékok többsége már, a másikaktól elkülöníthető sajátosságokat mutató három "táblajátékos megyét" is alkot a Birodalom déli határán.

-a dobókockás célba-érősök (az első olyan társasok, amelyekben "várj a sorodra", ez a "szabály", egyszer nyersz - egyszer veszítesz", alapokat megtapasztalhatjuk)
-a mese-történet alapú előnyadósok (már analógiát, modellezést mutatnak, eltűnik a szerencsetényező, csak magadra számíthatsz, felvetődik a hogyan lehet nyerni "nyerőstratégia" gondolata) és
- a vonalakra és bábukra koncentráló egyszerű malmok (amik már az absztrakciós képességünkre építkeznek). Az elsőből a "Ki nevet a végén"-t minden gyerek ismeri, a második egyik klasszikusával a "Róka és Libák"-kal már kevesebben találkoznak, a malmokból pedig pl.: a TicTacToe-t is sokkal kevesebb óvodás próbálja ki, mint gondolnánk.

Pedig ezeken a játékokon edződöttek okosodva-kisiskolás kort elérve, már úgy vezethetők be a bonyolultabb táblajátékok rejtelmeibe, hogy "olyan, mint a ..., csak ..."

A Backgammon első hallásra bonyolultnak tűnő szabályai például: nagyon logikusan bevezethetők a "Ki nevet a végén" családi megegyezéssel alakított érdekesítő-nagyosító játékszabály-variánsaiból. Lásd:
-Miért ne dobhatnánk két kockával? (Nemcsak gyorsabban haladunk, de kombinálhatunk is a dobott értékek bábuink közötti megosztásával és persze díjazhatjuk a dupladobásokat is azzal, hogy duplán leléphetők.) -Ha több bábunk van egy mezőn, az ne legyen kiüthető. -Ha csak ketten játszunk, akkor haladjunk ellentétes irányban, (Többször fognak találkozni a bábuink) -Rakjunk fel kezdőállást (még többször fognak találkozni-ütközni az ellenséges bábuk), -Legyen egy bünti-terület, ahova a leütött bábuk kerülnek és határozzuk meg a leütöttek visszatérésének szabályait…. Ha családi-baráti körben fokozatosan bevezetjük ezeket az érdekesebbé tevő szabályokat, akkor már szinte csak a táblát kell majd kicserélnünk és a fogadás, ill, pontozás szabályait megtanulnunk a BackGammon leírásából, hiszen minden mást már nemcsak ismerünk, de a funkciójukat is értjük, és magunk is sokkal inkább gondolkodósnak, mint szerencsejátéknak fogjuk minősíteni ezt a játékot.

Az előnyadósok között rácsodálkozhatunk pl.: a "pókháló"-ra, amelyben az előny nem mozgás-szabadságok különbségében, hanem a kiindulási helyzetben van… A gyakorlottabbak sok játékban észreveszik, hogy "előny ide hátrány oda", bizony van olyan, amiben kezdőként könnyebb nyerni és vannak olyanok, amikben a másodiknak lépő van előnyben. Az, hogy melyikben érdemes "udvariasan átengedni a kezdés jogát" (és ezzel megnyerni a partit) csak úgy dönthetjük el, ha elemezgetünk: megpróbáljuk lebontani az összes lehetséges lépések elágazásfáját…

A legegyszerűbb malmok megismerése után, már magunk is megpróbálkozhatunk táblák rajzolásával. Hamar észrevehető, a kétszemélyes játék nyerési esélyegyenlőségéhez ritkán nélkülözhető szimmetria fontossága. A három koncentrikus háromszög-alapú nagyon kézenfekvőnek tűnő táblán megszámolt azonos erősségű (azonos számú közlekedési úttal rendelkező) mezőpontok páratlanok, tehát nem lehet rajtuk igazságosan megosztozni…
Az absztrakciót igénylő malmok játszása során mélyebben belepillanthatunk a stratégia táblások sokszínűségébe: -Lehetne ütni úgy, is ha átugorjuk az ellenséges bábut, -lehetne abban is versenyezni, hogy nem ütünk, "csak" beszorítjuk, lépésképtelen helyzetbe hozzuk ellenfelünk bábuit. -megérthetjük, hogy a táblások sajátos szabályát a "lépéskényszer"-t és felvetődik a passz-megengedés esetleges alkalmazásának időnkénti szükségessége. A három Dél-i határmegyéből Észak felé, a birodalom belseje felé haladva: a jellegzetesen leütéses célú játékokból külön csoportot képeznek a Sakk-ból ismert "bemattolós" célúak (többnyire sakkvariánsok), aztán az átugrálva ütős dámák, -lásd majd ezekről később a Birodalom belső 11 megyéje alatt- és az úgyszintén átugrálva lépős halmák-szoliterek pedig már a rejtvények-feladványok Birodalmával lesznek határosak.

A Dél-Nyugatra-ra, a bal sarokban, a dobókockások mellett (szintén sajátos rekvizitjeikre gondolva)a kártyások…,
A Dél-Kelet-re pedig, a jobb sarokban, a malmok mellett, (a kisgyerekkori mondókák-találós kérdések apropóján) a nyelvi játékok "megyéjét" ábrázoljuk.

Ez utóbbiak, már a rejtvények-feladványok beláthatatlan mélységű "óceánjának" partszakasza, amelyen Észak felé (a térképen felfelé) indulva: a helycserélős halmák , a táblabejárós, majd a rendezős és szerkentyűs feladványok nagy részéről nem is olyan könnyű eldönteni hogy a Táblás Birodalomhoz, vagy Rejtvények Birodalmához soroljuk-e.

A térkép Északi, felső során Keletről Nyugatra (jobbról- balra) haladva az matematikai-oktató és tesztelő játékok kavalkádja mellett a labirintusosok számossága indokolhatja külön megyekénti megjelenítést. Voltaképp ezek is rejtvény-feladvány tengerek, amik részei a "szürke agyállományok beláthatatlan méretű óceánjának"…

A számítógépes újvilággal határos játékokat pedig: a pontgyűjtögetős egyszemélyesek (itt ugye egy új játéktípust szült a technikai fejlődés ), mellette a szimulációk (a "mi mindent is lehet gépre vinni?" modellek) és az Iskolai-oktató játékokkal közeli rokonságban (sokszor, azoknak, az új technikára történő újrafogalmazásával született) tesztek-kvízek agytornák… képeznek "megyéket".

A Táblajátékos Birodalom belső 11 megyéje

egy-egy a többitől megkülönböztethető "csoportképző" sajátosság szerint alakult ki úgy, hogy a Hídépítősök folyójának bal oldalán az ütéses jobb oldalán az ütés nélküliek csoportosulnak:
Az ütés nélküli oldalon a Lépéskombinációsok és Lerakosgatósok ((mindkettőben többnyire a beszorítás, ill. az utolsó lépés megtétele a verseny célja), a Vonalnyerősök (többnyire ezek is az induláskor üres táblára felváltva lerakosgatós játékok),;
Az ütéses oldalon a Csoportosan mozgatottak, a Színcserélősök, alattuk a többi Ütéses, ill. azok mellett a beMattolásosak, (amelyekben az ütés "csak" a cél elérését gyorsító-lehetővé tévő eszköz) és egyáltalán nem utolsó jelentőséggel, a valamilyen variánsukban szinte mindegyik emberlakta földrészen kifejlődött és ismert döbbenetesen sokszínű Dámák.

A centrumban elhelyezkedő "megyényi Főváros"-ba a nemzetközi versenyzésre már elfogadott, és "az oda tartó" játékok költöztek-költöznek be. Remélhetően, egyre több duplikációval, lásd pl. a Dámák néhány változatát, amik igencsak méltánytalanul szorultak időlegesen távolabb…, vagy a legújabb kori játékokat, amelyekből (igaz, többnyire még csak reklámcélokból) már vannak is nemzetközi versenyek….

A Birodalom hódításai Nyugat felé irányulnak, a Legújabb kori játékok olyan újszerű kavalkádjával, amelyek sajátosságok szerinti csoportjaiban található játékok számossága még nem indokolja megyék alkotását, ám a korábban szerveződött megyék egyikébe sem sorolhatók.



Ezen az alábbi térképen (rákattal: új ablakban, nagyobb méretben) a birodalom 26 megyéjének
jellemző (mintegy 300 féle) játéka Hálós kapcsolatban is kipróbálható
(kivéve az "Exe" és a "Z"-illis jelzésűeket,
amik, csak a "Táblajátékos Birodalom" CD-jéről telepített rendszerben futnak).