„Mi a teendő?” (2016. 06. 17.)

 

A 2018. évi választások ellenzéki lehetőségeit esélyeit boncolgatja a KlubRádióban "DBG",

olyan témavezetéssel, amellyel többet segít a FIDESZnek, mint Habony.

Bolgár (is) belülről, közöttünk bomlaszt-terjeszti a leválthatatlanság, a beletörődés pesszimizmusát.

 (Ma már csak illetlenül szólnék be: „hagyd abba Gyuri, vedd észre, hogy

már csak rutinból-fontoskodásból-megélhetésért csinálod és

add fel, hogy életműved egy Orbán interjúban tetőzzön!”

 Tenném ezt azon az egyoldalú ismeretség „jogán”, hogy kb. 30 éve kedvelem/hallgatom/olvasom...)

 

A több mint 200 (!) „Mi a teendő” tárgyú beszélgetés-interjú abszolút értelmetlen,

ha fel sem merül valami összegzés, a „legnagyobb közös többszöröződés” felismerésének igénye.

 

Az én tömör összegző következtetésem megerősíti öt éve dünnyögött gondolataim lényegét:

 a kialakult helyzet megoldása elsődlegesen a civilek feladata.

 

 

Ha az alábbi 13 tézissel egyetértesz, akkor azokból következik a +1 alatt vázolt egyetlen lehetséges megoldás.

 

1. Valamennyi sérelmünk gyökere a valós szakmai és társadalmi egyeztetések nélküli kormányzás.
2. Az egyszemélyi hatalom előnye a stabilitás, de tragédiához vezet, ha a vezér nem csalhatatlan.
3. Szakmai konszenzus kialakítása időigényes, de kisebb a súlyos hibák előfordulásának gyakorisága.
4. A kormányváltó minden mást megelőző, legelső feladata: az autokratikus centralizmus lebontása.
5. Tárcafeladatok csak az „újragombolás”, a valós „fékek és ellensúlyok” kialakítása után végezhetők.
6. Valamennyi ellenzéki párt közös érdeke, hogy a választók elküldjék O.V. rezsimjét.
7. A magukat demokratikusnak mondó pártok nem nyerhetnek érdemi-valós együttműködés nélkül.
8. 2/3-al kell nyerni, különben a személyi és törvényi bebetonozások lehetetlenítik a kormányzást.
9. A JOBBIK M.M. nélkül nem érhető el a 2/3.
10. A demokratikus oldal egyik pártja sem kezdeményezne önkéntes szövetséget a JOBBIK-kal.
11. A kialakult helyzetben korrekt-demokratikus választást csak egy kétfordulós rendszer biztosíthat.
12. Túldomináns párt és vezér nélkül kötött koalíció nyitottabb a „független” szakértők bevonására...
13. Nagyon sok okos-képzett-gyakorlott (napjainkban mellőzött) szakemberünk van, akik aktivizálhatók...

 

 

+1. Fentiekből logikusan következik az ellenzék egyetlen lehetséges nyerőstratégiája:

 

- Valamennyi működő és újonnan alakuló ellenzéki párt (Thürmertől-Vonáig !!!)  egyetlen „kormányváltó koalíció”-ban kell, hogy megjelenjen a 2018-as szavazólapokon.

 

- Az elvekben/szándékokban/programokban igencsak különböző pártok koalíciója
csak időkorlátosan (pl.:100 napra) és feladatkorlátos „kormányzásra” szövetkezzen: "újragombolás", az autokratizmus bebetonozásának lebontása, demokratikus kormányzati struktúra (valós fékek és ellensúlyok) kialakítása..., de szakmai-politikai konkrét ügyek tárcamunkái nélkül... (ez utóbbiak majd az utánuk következő, már programok alapján kialakuló, választást nyerő koalíció feladatai lesznek...)

 

- A 100 nap elegendő akkor, ha a kormányváltásban együttműködést vállalók másfél év alatt előre megegyeznek a leg-leg konkrét teendőkben ahhoz, hogy
majd (a 100 napos 2/3-ot követően)  az ország egyszerű többséggel is kormányozható legyen, pl.:

= mely 2/3-os törvényeket kell azonnal(!) egyszerű többségire változtatni,

= milyen legyen a 100 nap utáni demokratikus konszenzusban kialakított kormányzati struktúra,

= a választási szabályok (beleértve választás technikai előkészítését, kampányszabályokat),

= mely bebetonozott személyeket kell azonnal(!) elküldeni, mely pozíciókra kell pályázatot kiírni...

= milyen felelősségre vonások indítandók majd(!),

= mely hosszú távú kötelezettségek teljesítését kell azonnal felfüggeszteni és/majd felülvizsgálni

= stb. 

 

Mindezt olyan részletességgel, akár már nyomdakész törvényszövegekkel, stb. tervezetekkel dolgozzák ki, amelyek azután már egy „50-üléses törvénygyárban élesíthetők”. (Ha bíznak a 2/3-os sikerben, kiléphetnek a parlamenti biodíszlet-szerepből, azaz voltaképpen előre hozhatók a viták, egyeztetések, módosítások... és a ráfordított sok-sok munkájuk díjazásaként, lemondásukkor: mondjuk kb. egy évi illetményükkel is számolhatnának „végkielégítésként”...)

 

Mottó: 100 nap elegendő, mert egyet megtanultunk a FIDESZ-től:

"2/3-al mindent/bármit lehet... akár visszamenőleges  hatállyal is".

Ez a 2/3 csupán azt nem teheti meg, hogy a választási ígéretét megszegve, ne mondjon le 100 nap után.

 

Az így előkészített terepen kiírt kétfordulós választás első fordulójában megmérettetnek a valós erőviszonyok, amely alapján a második fordulóra már érdemi program-alapú koalíciók köthetők... (a 100 napos kormányzás + 30 napos választási kampány  „semmittevését” pedig sokkal könnyebb az országnak „átvészelnie”, mintha továbbra is rossz irányban haladnának előre a dolgaink).

 

+++ 1 a sokadik, de ami mindezt megelőzi:

 

Fentiekre csak mi, a naponta nem politizáló civilek, kényszeríthetnénk rá a pártjainkat, pl.: leghatékonyabban egy olyan közösségi nyilatkozattal, amelyben az aláírók egyetértenek abban, hogy csak a 100 nap utáni lemondást vállaló pártkoalícióra vagyunk hajlandók szavazni.

 

A nyilatkozatot kiadó csoport-mozgalom csatlakozásra hívó szava: „Elég volt! Nem vagyunk birkák”.

Persze, aztán..., nap-mint nap...: a csatlakozó civilszervezetek, pártok nyilatkozataiban, megmozdulásokon aktuálisan részletezhető-magyarázható a kormánymédia konkrét manipulációinak leleplezésével, mantrázott fél igazságaira rámutatva... "Ne hidd el, hogy csak neked romlik és másoknak nem... Vedd észre, hogy valami nem oké. Ostoba birkának néznek..."

 

 

+++ n./  Összességében pedig:

egy ilyesmi, a történelmünkben még soha nem megélt, civil-aktivizálódással egyszersmind felnőhetnénk végre, okosodhatnánk és némi  igazi-valós gyakorlatot szerezhetnék demokráciából..., megtapasztalva-tudatosulva, hogy a mi pártjaink tőlünk kapják felhatalmazásukat képviseletünkre közös érdekeinknek alárendelve... A választóknak tudniuk kell, hogy a politika sok-sok munkával-gyakorlattal megtanulható szakma, az államvezetés szakma-tudás-tapasztalat..., de azt a közeget, azokat a körülményeket és feltételeket nekünk civileknek kell biztosítanunk, amelyben ez a szakma-tudás-tapasztalat tisztességgel dolgozhat mindannyiunk gyarapodására...