Két évig szerkesztettem a Magiszter Magazin játékrovatát,
a cikkek többsége fokozatosan beépült a "Táblajátékos" oldalaiba
(Nagylaci)

(Magister Magazin 1997.)

Az alábbi gondolatsor nem a sakk ellen érvel.
Éppen ellenkezőleg, a sakk mellett adja le voksát, de
úgy, hogy azt az iskolai tantárgyként bevezetett elmetorna (táblajátékok) csúcsaként,
a "felsőbb osztályba lépettek" számára ajánlja.

Az utóbbi időben újra felvetődött az a javaslat, hogy a sakkot, mint "elmeélesítő módszert", vezessék be tantárgyként az iskolákban. A Nemzeti Alaptanterv műveltségterületei erre lehetőséget is adnak. Az ötlet jó, különösen, ha az "elmeélesítés" nem kizárólag a sakkra korlátozódik.

Ha csak a sakkra vizsgálódunk, akkor nem könnyű védhető választ adni arra kérdésre: ugyan mivel nyújtana többet, mint a matematika, a logika, vagy mint általában a reáltantárgyak? Pedig a téma tágabban értelmezett felvetése igencsak időszerű! Csupán napjaink azon a téves nézetén kellene felülemelkedni, mely egy igencsak népes játékcsalád ("szalonképes" európai) képviselőjének egyedül a sakkot tekinti.

A javaslattevők elsődleges célja feltehetően nem egyik sikeres versenysportunk új tehetségeinek felkutatása, hiszen e tekintetben lehetne még néhány tucat ötletünk a sakk mellett. Valószínűbb, hogy a "gondolkodás iskolája", ha úgy tetszik "tréningje" áll közelebb a szándékhoz. Talán leginkább a testnevelés tantárgyhoz hasonlíthatóan, mint (általános) elmetorna. Tágabb gondolatkörben: mint ahogy a testnevelés, a test edzésén túl, az alakuló személyiség olyan formáló-nevelési eszköze, mely a többi tantárgy lehetőségeiből kimarad, éppúgy az elmetornát is úgy kellene kialakítani, hogy más tantárgyakban nem nyújtható ismereteket, tapasztalatokat adjon. Ám, mint ahogy a testnevelés sem "csak" pl. úszni tanít, az elmetorna tárgyát sem előnyös "csupán" a sakkra koncentrálni. Sőt, hibát követ el az, aki nem ügyel a fokozatokra.

Mindennapos tapasztalat, hogy több, a gyermeke nevelését átlagon felül is "menedzselő" szülő büszke arra, ha óvodás korú csemetéje már sakkozik. Sakkozik, ám de, nem ismeri a malmokat, a dámákat, a solitereket... Ugyanezek a szülők, pl. az önálló olvasásra szoktatás során: előbb a meséket, majd a történelmi regéket, mondákat adják a gyermek kezébe és csak ezek után a regényeket. (Hatásosabb példával élve -szülőkkel beszélgetve- a korai szexhez hasonlítható a sakk megfelelő előzmények nélküli megtan >ítása.) A dominók, kirakós puzzlek, a dobókockás táblások, az amőbák és így tovább sorolható előzmények nélkül, mindjárt a sakkal kezdők akkor is szegényebbek lesznek, ha napjaink teljesítménykényszere (és persze a szülő) által hajtva, megszerzik első minősítésüket.

Az elmetorna, mint új iskolai tantárgy, a stratégiai táblajátékok széles családjából válogathat és minden szinten megtalálhatja sajátos eszköztárát. Sajátos a táblajátékokban az, hogy a lexikális ismeretanyag szinte lényegtelen ahhoz a személyis >égfejlesztő hatáshoz viszonyítva: melynek segítségével játékos keretek között érthetők meg és gyakorolhatók be szociális-társadalmi létünk alapnormái. A "logikus gondolkodás közhelye" mellett, feltehetően még sokkal értékesebb: a szabályok szükségességéne >k belátása, a szabályok megértése, elfogadása és betartása, a fair play és az esélyegyenlőség igénye és értékelése, a nyertes és vesztes szerepek élménye, siker és kudarc elviselése..., a rendszer felfedezésének készsége, algoritmizálás, modellezés, analógiák észrevétele... Később pedig praktikusan választott tárgya lehet a számítógépekkel -programozással, felhasználói programok használatával- történő gyakorlati ismerkedésnek, kézműves foglalkozásoknak, kreatív fejlesztőműhelyeknek...

Elgondolkodtató, hogy (kiváltképp az alsó tagozatosok közötti) kérdezősködéskor, a legkedveltebb tantárgyként, a torna vezet. Várható, -már a játék szó kellemes hangzásából adódóan is- a táblajátékok tantárgy is a kedvencek közé kerülne. Akkor pedig, -értő kezekben-, akár "varázsolhatunk" is vele.

(folytatva / frissítve 2003. januárban)