|
Azt mondod valószínűségszámítás? Azt mondom szerencse.
Azt mondod blöff? Azt mondom taktika.
Egy dologban egyetérthetünk:
mindezt megtalálod a rikiki-ben,
vagy -a józan megfontolás igényére utaló elnevezéssel- a "parasztbridzs"-ben.
Furfang, blöff, tudás, szerencse!
Egyiket sem nélkülözöd, ha sikeres vagy ebben az ütéses kártyajátékban.
Amúgy meg, nem ismerek más ilyen egyszerűen megtanulható kártyás játékot, ami ennyire élvezetesen játszható
nagy tudáskülönbségűek között is. Igazi társasági játék, kár lenne elfelednünk.
Rikiki (vagy "parasztbridzs")
Jóllehet, a lejátszás során ütések megszerzéséért folyik a küzdelem, a játék lényege mégsem maga az ütés.
Az lesz ugyanis a nyerő, aki az egyes leosztások lejátszásának megkezdése előtti "vállalási" körökben pontosan
előrejelzi majdani ütéseinek számát.
A lejátszás:
Egy-egy ütőkört (amelybe a játékosok egy-egy lapot tesznek) vagy a lehívott színből letett a legmagasabb lapot kiadó,
vagy a beletett aduttak legmagasabbikát kiadó viszi és övé lesz a következő ütőkör indításának joga.
A lapok értéksorrendje számozás szerinti, ill. a 10 után: Bubi, Dáma, Király, Ász.
A lehívott színre kötelező azzal azonos színű lapot tenni, ha nincs olyan, akkor adu-színt, ha ez sincs, akkor
tetszőleges lap dobható az ütőkörbe.
(Tehát: az ütéses kártyajátékokból ismert "überelés", azaz a korábban kijátszott lapok kötelező megütése
a Rikiben nincsen, sőt: legérdekesebb az a változat, amelyben a színhiány esetén sem kötelező adut tenni.)
A partik hossza:
Egy parti kétszer annyi leosztásból áll, mint ahány lap jut egy játékosnak a pakli egyenletes szétosztásából.
(Pl.: a 32 lapos magyar kártyával 3-asban: ha minden lap játszik, tehát 32/3=10 és így: 2x10=20 leosztásból áll egy játék.
Az 52 lapos francia kártyával, négyesben 2x13 leosztást játszhatunk.)
A játék menete:
---Az első leosztásban egyetlen lapot kap mindegyik játékos és az osztó még felüt egy lapot aduszínként,
majd a „körbenülés” sorrendjében ki-ki „bejelenti” vállalását: üti-e, vagy sem a lehívást.
(Érdekes az egylapos kör olyan vállalása is, amikor a játékosok a saját lapjukat nem látják,
mert megtekintés nélkül, a homlokukra illesztve, mutatják társaiknak.)
---A második leosztásban mindenki két lapot kap és innentől már csak a saját lapjainak ismeretében teszi meg vállalását
(azt, hogy a sorsolt aduszín, a saját lapjai, valamint tervezhető lejátszási taktikája ismeretében, hány ütést
fog teljesíteni).
---A harmadik leosztásban három lap, a negyedikben négy lap következik, és így tovább: leosztásról leosztásra mindig
eggyel növekedve a parti félidejéig…
---A parti második felében pedig, minden újabb leosztásban eggyel csökkentve a lapok számát jutunk el az utolsó,
újra egyetlen lapos leosztáshoz, mely pont mint az első leosztás…
Mindeközben, azaz minden leosztott körben, eggyel továbblép a kezdő vállaló személye -aki egyszersmind az adott
leosztás első hívója-, illetve ennek folyományaként: a vállalását utolsóként megtevő személye.
Ez utóbbi azért
lényeges, mert egy leosztás utolsó vállalását csak úgy tehető meg, ha az a többivel együtt
olyan ellentmondást tartalmaz, amely lehetetleníti az összes vállalás egyidejű teljesítését.
A partit az nyeri, aki egy megállapodott értékelés szerinti halmozásban a legtöbb pontot gyűjtötte össze:
Például: Minden leosztás alap-pontjaként, mindenki megkapja vállalt és teljesített ütései számának kétszeresét, amihez a teljesített
vállalás további 10 pontot hoz, illetve (nem teljesítés esetén) az ígért ütésszámtól való eltérés
háromszorosa kerül levonásra.
|
